Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 701 ugyanígy Széchenyi vonatkozásában is igaz: csak ezek ismeretében fogalmazhattuk meg azt az előfeltevést, hogy az életmű egy kulcshelyzetéről van szó. Azaz a beszédre vonatkozó olvasási stratégiánkat elsősorban a következmények határozzák meg. Azonban nem pusztán „hermeneutikai őszinteség" már kiindulópontként a később bekövetkező események által indukált elvárás-horizontot figyelembe venni, mivel március 14-én a kortársak is tudatában voltak annak, hogy fordulóponthoz érkeztek: immár nemcsak a polgári-nemzeti átalakulás lehetőségét (másoknak a veszélyét) idézte föl az európai forradalmak sodra, hanem Bécs felkelése után a kiszámítható, de lényegi változások kényszerét. A beszédhelyzetet tehát — a mi közelítésünk szerint — alapvetően meghatározta a hatalmi-politikai fordulat élménye és a változások kényszere. Mivel a március 3-án beterjesztett feliratai javaslatról kellett az új helyzetben végleges döntést hozni, ezért annak összefüggésében rögzítjük a 14-i fordulat lényegét. A folyamatot Széchenyi István legapróbb részleteiben is feltárt (ezért itt csak röviden rekonstruált) március eleji napjaira koncentrálva mutatjuk be, hiszen ő igen aktív résztvevője volt az eseményeknek, s így a kerületi üléshez vezető politikai útját is fölvázolhatjuk:13 1848 februárjának vége Széchenyit még abban a küzdelemben találta, amelyet a magyar közlekedésügy körül kezdeményezett, s amelynek politikai célja Kossuth Lajos háttérbe szorítása (megbuktatása) és egy mérsékelt reformcentrum létrehozása volt. A forradalmak —különösen a párizsi —, azonban Pozsonyban is alapvetően új helyzetet teremtettek. Széchenyi Apponyi György magyar kancellár felkérésére, de minden bizonnyal saját szándéka szerint is a „veszélyelkerülés" jegyében, — ami politikai megnyilatkozásainak az 1840-es években domináns, 1848. március elején pedig minden más szempont fölé kerülő megfontolása lett —, szembeszállt az előzetes konferenciákon a hatalmi-politikai átrendeződést katalizáló kossuthi „nyilatkozattal." Mivel az ő lojális-általános felirat-tervezetét 2-án elvetették, s mivel a diétán nem tudott ellensúlyt teremteni, ezért a felirat kerületi majd országos alsótáblai egyöntetű elfogadása (márc. 3-4.) után Bécsbe utazott (hívták); megfogalmazott szándéka szerint: „a nagyokkal érintkezni Hunnia megmentése körül." Ottani megbeszélésein s a konferenciákon (márc. 6-9.) azonban nem tudta elérni felvetett célját, s nem tették meg a forradalmat elkerülendő „teljhatalmú királyi biztossá". Pozsony-13 Széchenyinek erről a pályaszakaszáról bőven szólnak az életrajzok és monográfiák, ezért az utalt mozzanatokat már általános köztörténeti ismeretnek tekintve külön-külön nem jegyzeteljük, s a vonatkozó forrás- és szakirodalom-rengetegből itt csak a legalapvetőbb néhány műre utalunk. Legrészletesebben, több korábbi pontatlanságot helyreigazítva Spira György ill. Varga János rekonstruálta a történéseket. Spira Gy.: 1848 Széchenyije i. m. 11-96.; Varga J.: A jobbágyfelszabadítás i. m. 17-76. és jegyzeteik. A nagymonográfiák közül kiemelendő Viszota Gyula alapos és fontos forráshelyeket tartalmazó bevezetője: Viszota Gy.: Bevezetés II. i. m. CCCX-CCCLX. A Széchenyi életrajzok 5-10 oldalas rekonstrukciói anyagukban ezekkel nem vetélkednek; interpretációjukról majd alább. A február végi küzdelemre lásd még: Gergely András: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút. Bp. 1982. 121-155. A vonatkozó források összegyűjtve is áttekinthetőek: SzIVM II. 382^31, de a szokásos háttéranyagok sem mellőzhetőek: SzIN 6. 733-751.; Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez. 1808-1860. (később: Adatok) Összeáll.: Bártfai Szabó László. II. Bp. 1943. 645-672.; Gróf Széchenyi István Levelei III. (alább: SzIL III.) - Gróf Széchenyi István Munkái VI. (MTA sorozat, később: SzIM) - Összegyűjt, jegyz.: Majláth Béla. Bp. 1891. 596-613.
