Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 67 lóan nem arról van szó, hogy Brezsnyevéknek ne lenne határozott terve és állásfoglalása Vietnammal kapcsolatban: „Persze van, de az nincs kifejtve, nincs megfelelő módon konzultálva. Micsoda konzultáció ez? Bukarestben ezt mondják, Belgrádban azt mondják, Pesten emigy mondják, Varsóban amúgy mondják. Önök ne ebből induljanak ki a szovjet álláspont kialakításánál. [...] a jelen helyzetben szükséges egy nagyon komoly elemzés és ezt az SZKP-nak kell elvégeznie. [...] Önök ezt konzultálják velünk, meg Belgráddal, meg Bukaresttel, meg nem tudom kivel, mert ez egy egészen más természetű konzultálás."6 9 Kádár indulatos hangneme elárulja, hogy a Moszkva bizonytalansága miatti feszültség már régóta halmozódhatott az MSZMP vezetésén belül. A magyar népgazdaság feszítő gondjai nem tették lehetővé, hogy Budapest sokáig várjon a lépten-nyomon nyugati kapcsolatai fejlesztésének útjába kerülő vietnami kérdés megoldására. Úgy tűnik, a magyar pártvezetés már 1965 elején elhatározta, hogy önálló lépéseket tesz a konfliktus rendezése érdekében. A magyar külpolitika szerepe a vietnami konfliktusban Kádárnak természetesen abban is igaza volt, hogy a délkelet-ázsiai válság hosszú időn keresztül a nemzetközi viszonyokat döntően meghatározó tényező volt. Ez egyúttal arra is rávilágít, hogy a magyar szerepvállalás jelentősége miért mutat túl a regionális konfliktus keretein. Békés Csaba megfogalmazása szerint Magyarország Vietnammal kapcsolatos lépései megmutatták, hogy a szovjet blokk egy kis állama adott esetben miként játszhat jelentős szerepet a kelet-nyugati viszony alakítása terén.7 0 Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Nyikolaj Podgornij szovjet államfő 1965. január 29-én titokban, háromnapos „hétvégi pihenésre," Budapestre érkezett. Radványi szerint a szovjet vezetők ekkor közölték Kádárral a Vietnam „megsegítésére" vonatkozó terveiket.7 1 Az egykori diplomata könyvében kifejti, hogy az Indokína iránt addig a legcsekélyebb érdeklődést sem mutató, így az ottani helyzet kiéleződéséről mit sem sejtő magyar pártvezetést is ekkor kérték meg, hogy Vietnam fokozott mértékű támogatásában Magyarország is vegyen részt.7 2 A levéltári források ezt annyiban támasztják alá, hogy a magyar diplomácia gépezete valóban már 1965 koratavaszán mozgásba lendült. Budapest március és április folyamán mind keleti, mind nyugati irányban tapogatózó, előkészítő lépéseket tett. Az előkészítő folyamatra vonatkozó iratanyag azonban korántsem külpolitikai dilettantizmusról árulkodik, a magyar lépések elsődleges célja pedig nyilvánvalóan nem Hanoi katonai akcióinak támogatása volt. A magyar békeközvetítési kísérlet azonban nem minden előzmény nélkül, a Moszkvából jött hirtelen utasítás hatására történt. Szemben Radványinak a Budapest 1965 előtti teljes érdektelenségére és tudatlanságára vonatkozó állításaival, a jól informált hanoi magyar nagykövetség jelentései alapján a magyar kormány — elsősorban a szovjet-kínai feszültség fokozódása miatt — már az 69 Az MSZMP KB ülésének jegyzőkönyve. 1966. október 13. MOL M-KS 288.f.4/83.ő.e. 40. 70 Békés Cs.: Európából Európába i. m. 251. 71 Radványi J.: Delusion and Reality i. m. 38. 72 Radványi J.: Delusion and Reality i. m. 39-40.
