Századok – 2010

SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én

700 VELKEY FERENC gye meg .jelentését". S végül 3-4 tag „kiküldését" javasolta, hogy minél gyorsabban készítsenek tervezetet a „belnyugalom fönntartása" érdekében.9 „Hosszas és harsány éljenzéssel" fogadták a rendek e beszédet, s ezt a hangulatot a zalai követ, Tolnay Károly egyetértő retorikus hozzászólásával még megerősítette.10

Az elnök az egyhangú egyetértést „végzésként" rögzítette, s így Kossuth javaslatát követve „számosan" (választás nélkül az „Rk. közül kik akartak"), a nádorhoz járultak. Amikor a „választmány" vezetésével megbízott Kossuth szónoklata valamint István nádor egyetértő és együttműködő „erőteljes" válasza után a küldöttség jó része visszatért, néhányan ismét az eredeti napirend szerinti ill. azt érintő kérdéseket vetettek fel.11

A többség igénye szerint azonban az ülés nem zökkent vissza a szokásos hétköznapi kerékvágásba, ezért az utóbb megérkező Kossuth ismertette a nádor „kinyilatkoztatását" (rögtön intézkedik a felirat felső táblai „felvételéről", s felajánlotta „közremunkálását"), majd röviden újra megjelölte az aktuális teendőket. A sajtóügyi választmányt még gyorsabb cselekvésre ösztönözte, három személy megjelölését ajánlotta a „nyugtalanság" elkerülése érdekében, és javaslatot tett a nap üléseinek és tárgyainak logikus rendjére. Beszéde után Szentiványi Károly Gömör követe a felvetett „honvédelmi deputáció" feladataira és összetételére tett ajánlást,12

majd Bernáth Zsigmond (Ung) arra, hogy azonnal egységes követjelentésekben tájékoztassák küldőiket, hogy „az egész nemzetben egyetértés maradjon," s ő is a „rend" fontosságát hangoztatta. Közben a nádor üzenete és az elnök bejelentése nyomán véglegesítődött az aznapi ülések koreográfiája, tudniillik, hogy mind a felső- mind az alsótábla délután 3 órától országos ülést tart, hogy a feliratot szentesítő elegyes ülésre azonnal sor kerülhessen. Ekkor szólalt fel gróf Széchenyi István, Moson követe rövid praktikus (a sajtóügyi választmány másnapi üléséről) és hosszabb helyzetelemző megjegyzésekkel. Széchenyi beszédének közvetlen körülményeit már ismerjük, de természetesen a beszédhelyzet behatárolásakor nem tudunk elvonatkoztatni azoktól a korábban illetve később bekövetkező eseményektől, amelyek a szituációt történelmi léptékűvé emelték. Sőt nyilván azért vált a „történelmi emlékezet" számára jelentőssé mindaz, ami történt, mert fontos következményei lettek, s 9 Az idézőjeles szavak mind Kossuth beszédéből. Sok apró részletben különböznek a híradások (pl. a PH, és Márcl4 Jegyz. 3-4 tagot, az NU 2-3-at, a BpH pedig 1-2-őt említ), de a beszéd lényege rekonstruálható, mint ahogyan a felsorolásszerűen (1-2-3.) rögzített aktuális tennivalók. Lásd még a megjelölteken kívül: Kossuth Lajos Összes Munkái XI. (alább a forrásokra: KLÖM XI.) Kossuth Lajos 1848/49-ben I. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48. Sajtó alá rend., bev. Barta István. Bp. 1951. 57-58. és 650-652. 10

Kossuth beszédének lelkes fogadtatását és a meg nem szűnő egyetértő „bekiabálásokat", helyesléseket rögzítette a BpH és az NU tudósítása. Összefoglalóan így az NU: „közmeglepetést, tomboló örömet és zajos helyeslést idézett elő". 11

Előbb az elnöklő Rónay fejezte ki kételyét, hogy szükséges-e ismételni a „nádor ő fenségének válaszát", mert az „rr. többsége a küldöttségben személyesen vett részt." Utána Bónis Samu (Szabolcs) a napirend szerinti tárgyat, a városi kérdést akarta elővenni, amelyre vonatkozó nézeteit „egy városi követ" (Bakabánya követe Domokos László) el is kezdte „declamálni". E három felszólalásnak olyannyira nem volt sikere, hogy az általános zajban az utóbbi szóló elhallgatott és visszaült helyére (erről csak a PH és NU tudósított). 12

Kossuth, Szentkirályi, Pázmándy és Somsich „követ urakat ajánlotta", s azt, hogy ez a „választmány" foglalkozzon a „képviseleti" rendszerrel is.