Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 699 máit volt, hiszen a követi kar időhiány miatt előzetes konferencia nélkül, de nagy várakozás közepette kezdte meg fél 11-kor az esedékes ülést. A március 14-i kerületi ülés történései pontosan rekonstruálhatóak egy jól áttekinthető kéziratos „jegyzőkönyv" és a korabeli sajtó alapján. Legrészletesebb tudósítást a Budapesti Hiradó március 15-i, a Nemzeti Újság március 16-i, a Pesti Hirlap és a Pester Zeitung március 18-i számai közöltek. Kivonatosan számolt be az eseményekről a Preßburger Zeitung március 15-én, a Jelenkor március 19-én és a Nemzeti Újság híradását feléig átvevő Hetilap március 17-én. Mivel az ismert és alább idézett naplók, memoárok, levelek csak a hangulat, vagy egy-egy esemény felidézésében pontosak, ellenben a hírlapok a kerületi napló funkcióját átvéve a teljességre törekedtek, ezért a Jegyzőkönyv" mellett rájuk támaszkodunk.8 Az elnöki tisztet betöltő csanádi követ Rónay János nyitotta meg a tárgyalást átadva a szót a napirendet érintő ügyben Kossuth Lajosnak. Pest megye követe valóban „indítványt tett a napirend iránt," de ezt nem az ilyen esetben megszokott rövid technikai jellegű hozzászólásban tette, hanem egy helyzetelemző nagy beszéd keretében. Mivel Széchenyi felszólalása kapcsán majd több részletével foglalkozunk, ezért itt az ismert szöveg (változatainak) hosszas bemutatásától eltekintünk, s Kossuthnak csak a legfontosabb üzeneteit rögzítjük. Legelébb az „idő szükségére" hivatkozva elnézést kért azért és — nemcsak „párthíveitől" (a „hazafi" fogalommal közösségteremtő gesztust téve) —, hogy előzetes egyeztetés nélkül teszi meg javaslatát. Ezután bejelentette „Metternich minisztériumának" bukását, majd a bécsi események felvillantása közben erőteljesen és ismételten a magyar országgyűlésre háruló történelmi felelősséget hangsűlyozta. Három kulcskérdés összefüggésében (a folyamat kézbentartása és irányítása; a sajtószabadság; a rend), amelyek motívumai átszőtték a szöveg egészét, taglalta a legsürgetőbb teendőket is. Azért, hogy az átalakulás alkotmányos (és kiszámítható) mederben maradjon javasolta a nádor közbenjárásának kérésével a felirat haladéktalan, vita nélküli elfogadtatását és fölterjesztését. Arra a hírre reagálva, hogy Bécsben „a sajtószabadság meg van adva," a diéta sajtóügyi választmányához fordult, hogy „hosszas kodifikáció" nélkül te-István Válogatott Művei. II. (alább: SzIVM II.) Szerk. Spira György. Vál.: Gergely András, Spira György, Sashegyi Oszkár. Bp. 1991. 401. 8 A Jegyzőkönyv" Takács Sándor hagyatékában található, s valószínűleg egy kancelláriai anyag másolata lehet. A beszédeknek csak rövid kivonatát tartalmazza, de a történések ebből követhetők a legpontosabban (később: Márcl4Jegyz.). L. MOL N 119. Archívum Regni, Takács Sándor hagyatéka, Országgyűlési és vármegyei iratok. 1847/48. Dob.: 8. Fasc.: 15. 662-667. (Alább: e hagyaték hivatkozásakor — a dokumentum jellegének meghatározása mellett — csak a legalapvetőbb számokat közöljük, mivel a teljes állag függetlenül doboztól és csomótól folyamatosan lett végigszámozva). A következőkben a korabeli sajtótermékek idézésekor az alábbi rövidítéseket alkalmazzuk: BpH (Budapesti Hiradó), H (Hetilap), J (Jelenkor), NU (Nemzeti Újság), PH (Pesti Hirlap), PrZ (Preßburger Zeitung), PZ (Pester Zeitung). Bizonytalanság esetén összevetettük a verziókat, illetve ahol nem volt megerősítés, ott a részletesebb híradást vettük alapul. A bekezdés idézőjeles szófordulatai a közlésekből származnak. A tárgyalást hosszabban taglaló szakirodalom a sajtótudósításokat (elsősorban a Pesti Hírlapot) követte. Kosáry Domokos: A forradalom és szabadságharc sajtója 1848-1849. In: A magyar sajtó története II/l. 1848-1867. Szerk. Kosáry Domokos és Németh G. Béla. Bp. 1985. 32-34.; Viszota Gyula: Bevezetés. In: Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal I—II. (SzIÖM 6/1—II.) Szerk, bev. Viszota Gyula. Bp. 1927, 1930. (A bevezetőkre alább: Viszota Gy: Bevezetés 1. vagy II.). II. CCCXIX-CCCXXI. és Varja J.: A jobbágyfelszabadítás i. m. 49-52.