Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
698 VELKEY FERENC nyilatkozás történeti forrásként való értelmezésével Széchenyi márciusi „változásának" mibenlétét tesszük vizsgálat tárgyává. Ennek kulcspillanata a kiindulópontnak választott március 14-i circularis sessio, hiszen nem véletlen, hogy Széchenyi abban a szituációban tudott üjra, nem külső kényszer vagy elvárás, s nem sajátos feladatvállalása nyomása alatt — saját értékítélete szerint — „szívéből szólni", s akkor aratott „tetszést", amikor Pozsonyban a bécsi forradalom híre új politikai beszédhelyzetet teremtett. A beszédhelyzet Március 14-én a diéta hetvenötödik (éppen esedékes) kerületi ülése teremtette meg az alkalmat arra, hogy az előző este betetőző bécsi forradalom politikai konzekvenciáiról és a tennivalókról a magyar országgyűlés állást foglaljon. Közismert, hogy már 13-án délelőtt hírek keringtek Pozsonyban a feszültségteljes bécsi történésekről, s különböző csatornákon keresztül folyamatosan áramlottak a fél-információk a császárvárosból. A még biztos fogódzót nem adó hallomások természetesen különböző módon hatottak, s voltak, akik a félelem bizonytalanságával lesték az újabb fejleményeket, míg mások egy éjszakába nyúló rendszer- és mágnásellenes tömeggyűlésen fejezték ki optimista lelkesültségüket. Széchenyinek az a megjegyzése, amelyet a „bécsi kravall" délutáni híreire reagálva március 13-án jegyzett naplójába, kifejezi az akkori pozsonyi közhangulatot: „Bécsben megkezdődött - nem lehet kiszámítani, most mi történik." Az első hiteles tudósítások (Metternich lemondásáról, a rendszer bukásáról, a sajtószabadságról stb.), amelyek március 14-én a délelőtti gőzhajóval érkeztek meg Pozsonyba, megerősítették a várakozásokat.5 Széchenyi autentikus forrásból a nádor reggeli konferenciáján értesült a legújabb hírekről. Sőt, István főherceg gyors helyzetértékelése nyomán a döntő diétái változásra is előkészülhetett, mivel a nádor éppen az előző napon megerősített, eltökélt szándékát feladva — „Szilárdan kitart majd [a felirat ellen]...inkább távozik ígérte" (még akkor) — kinyilvánította, hogy a „Felírási Izenetnek föl kell mennie ,.."6 A főherceg tétova gondolata („Nem kellene-e Batthyány Lajost és Kossuthot megkérni a nyugalom fenntartására") pedig már a hatalmi-politikai pozíciók átértékelődését is jelezhette a számára.7 Nem biztos, hogy mindenki ilyen jól infor-5 E rövid történeti háttérelemzés kapcsán jegyezzük meg, hogy az alapvető köztörténeti eseményeket külön-külön nem jegyzeteljük. A pozsonyi közhangulatra a legrészletesebb, számtalan egykorú forrásra utaló összefoglalás: Varga János-. A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp. 1971. 46-49. Széchenyi élményeire: SzIN 1206. Egy hosszabb érzékletes egykorú tudósítás: Matuska János Matuska Istvánhoz, Pozsony, 1848. márc. 14. In: A forradalom és szabadságharc levelestára. I. (alább: AFÉSzL I.) Összeállította, jegyz. és bev. V Waldapfel Eszter. Bp. 1950. 103-104. 6 SzIN 1206. A nádor két egymás utáni napon tartott pozsonyi „konferenciáinak" sora érzékletesen mutatja, hogy milyen gyorsan peregtek az események. 14-i helyzetértékelésének és döntésének hátteréről: Gergely András: Áruló vagy áldozat? István, az utolsó magyar nádor rejtélye. Helikon kiadó. H. n., É. n. [1989.J 47-51. 7 Bár az eredeti naplóbejegyzésben nem szerepel kérdőjel („Soll man Louis B[atthyány] und Kossuth nicht bitten (!) Ruhe zu erhalten." - SzIN 6. 745.), mégis egyértelmű, hogy a nádor még bizonytalan szándékát fejezte ki eldöntendő kérdés formájában. Az alább többször idézett szerzők (Spira Gy., Urbán A., Varga J., Viszota Gy. stb.) mind egyöntetűen így értették ezt a sort, s ezért nem szerencsés, hogy a közismert naplófordításban (SzIN 1206.) nem értelemszerűen közlik a nádor szavait. Néhány tévedés (vö. Oplatka A.: Széchenyi i. m. 379.) innen eredeztethető. Helyesen: Széchenyi
