Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
66 SZŐKJE ZOLTÁN Van Dong miniszterelnök nyilvánosságra hozta a VDK híres/hírhedt „négypontos" rendezési javaslatát. Pham Van Dong négy pontját azonban, amely Amerika számára kapitulációval felérő feltételeket tartalmazott, aligha lehetett a kompromisszumkészség jeleként értékelni.6 6 A diplomácia frontján csupán azt követően került sor érdemi próbálkozásokra, miután 1965 folyamán mindkét fél megfelelő tapasztalatot szerzett a másik oldal harctéri elszántságát illetően, így a katonai eszkalációval párhuzamosan, az 1965 végétől 1967 elejéig terjedő periódus a titkos diplomáciai tapogatózás csúcsidőszakává is vált. Érdemi politikai engedményekre azonban egyik fél sem volt hajlandó, amíg a katonai megoldásban rejlő összes (feltételezett) lehetőséget ki nem használták. Hruscsov 1964. októberi leváltását követően az új szovjet vezetés új tervet dolgozott ki az egyre kényelmetlenebb helyzet megoldására.6 7 A Kreml abból indult ki, hogy az Egyesült Államokat katonailag saját terepén, vagyis a csendes-óceáni térségben nukleáris eszközök bevetése nélkül nem lehet legyőzni. Mivel a szovjetek az atomfegyverek bevetését kizárták, arra törekedtek, hogy Hanoit és Washington tárgyalóasztalhoz ültessék, mielőtt még túl késő lesz. Ennek két előfeltétele volt. Az egyik a VDK leválasztása Kínáról, a másik, hogy a hanoi vezetéssel megértessék: a kínaiak — és a sokkal inkább Pekinggel, mint Hanoival egy követ fújó DNFF — által erőltetett katonai stratégia irreális. Maximum arra lehet, és kell törekedni, hogy Hanoi előnyös tárgyalási pozíciót harcoljon ki. Ehhez a szovjet blokk minden segítséget kész volt megadni, ám cserébe a VDK-tól elvárta, hogy törekedjen egy reális kompromisszum elérésére. Washingtont ugyanakkor megpróbálták meggyőzni arról, hogy a Szovjetuniónak nem célja, hogy Amerikára Vietnamban megalázó vereséget mérjen, s ezáltal a Fehér Házat esetleg olyan kétségbeesett lépésekre kényszerítse, mint egy Észak-Vietnam elleni invázió, vagy taktikai atomfegyverek bevetése. Moszkva a maga módján azt az üzenetet próbálta eljuttatni Washingtonba, hogy Hanoi hajlandó lenne a tárgyalásra, de Amerikának is meg kell értenie, hogy ez a kicsiny, elmaradott, harmadik világbeli ország nem mutathat gyengeséget a világ vezető kapitalista hatalmával szemben. Az első gesztust tehát Washingtonnak kell megtennie, ez pedig nem lehet más, mint Észak bombázásának azonnali, feltétel nélküli, és végleges beszüntetése. Most már csak az volt a kérdés, hogy ki adja át ezt az „üzenetet" Hanoinak és Washingtonnak. Moszkva ugyanis arra továbbra sem volt hajlandó, hogy nemzetközi presztízsét kockáztatva eljátssza a „postás" szerepét.6 8 Kádár 1966. októberi KB előtti beszédében a szovjet külpolitikának erre a kétarcúságára célzott, amely Moszkva saját szövetségeseit is elbizonytalanította, az amerikaiakról nem is beszélve. A pártfőtitkár azonban azt is hozzátette, hogy nyilvánva-66 Az első pont pl. teljes amerikai csapatkivonást és mindenféle amerikai beavatkozás megszüntetését követeli, míg a harmadik pont egyszerűen leszögezi, hogy a politikai rendezésnek a DNFF programja alapján kell történnie. L. pl. „A vietnami kérdés," MOL, Külügyminisztérium, 1966, Vietnam, TÜK iratok, IV-200-00866/1966, XIX-J-1-j, lll.doboz, p 26-27.; valamint Borhi L.: Magyar-amerikai kapcsolatok i. m. 44. 67 Gaid.uk, 1. V: Soviet Policy i. m. 46. 68 L pl. Telegram from Secretary of State Rusk to the Department of State. New Delhi, 13 January 1966. FRUS 1964-1968, Volume XIV: The Soviet Union, February-December 1965. Washington 2001. 367-369.
