Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 63 Az orosz forrásokból kiderül, hogy a Kreml már Hruscsov idején megkezdte a kiútkeresést.5 3 Azt viszont a kelet-közép-európai forrásokból tudjuk, hogy amíg a közvetlen amerikai beavatkozásra nem került sor, a Moszkvához hű szocialista országok megelégedtek azzal, hogy az eseményeket fokozott figyelemmel kísérték, titkos kapcsolatokat építettek a hanoi vezetés szovjet-barát frakciójával, valamint közös erővel megpróbálták „megpuhítani" és a maguk oldalára állítani a szocialista országokban dolgozó vietnami diplomatákat. A kínai vonal ellensúlyozása mellett, a hanoi „baráti" követségek Moszkva „szemeiként és füleiként" igyekeztek megszerezni mindazokat a dél-vietnami helyzetre, a VDK belső helyzetére, Hanoi és Peking tervezett lépéseire, a kínai katonai támogatás mértékére, valamint a VDP-n belüli frakcióharcokra vonatkozó információkat, amelyeket a szovjetek elől a vietnami vezetés gondosan eltitkolt.54 A kínai befolyás ennek ellenére tovább erősödött, így 1964-re az indokínai helyzet robbanás előtt álló puskaporos hordóra kezdett emlékeztetni. Amikor a robbanás végül 1964. augusztus 2-án bekövetkezett, a szovjetblokk országokat nem érte sem váratlanul, sem felkészületlenül, viszonylagos passzivitásuknak azonban egy csapásra véget vetett. A Tonkini Incidensre vonatkozó magyar források azt sejtetik, hogy — szemben a ma már uralkodó nézettel, amely szerint egyértelműen amerikai provokáció történt — a vietnamiak és a kínaiak is tudatosan készültek a nyílt konfrontációra. Az incidensről szóló, a hanoi „baráti diplomáciai körök" egybehangzó véleményén alapuló titkos magyar jelentés szerint a vietnami és kínai vezetés számára legalább olyan jól jött az amerikai „provokáció," mint Washingtonnak.5 5 A hanoi vezetésben uralkodóvá vált az a nézet, amely szerint eljött az ideje, hogy pontot tegyenek a „dél-vietnami kérdés" végére, azaz Délen meg kell kezdeni az általános felkelést. 53 Gaiduk, I. V.: The Soviet Union and the Vietnam War. i. m. 18-19. Gaiduk cáfolja azt a széles körben elterjedt nézetet, amely szerint Hruscsov elhanyagolta Délkelet-Ázsiát, s csupán az őt leváltó kollektív vezetés kezdett el érdemben foglalkozni az ottani helyzet megoldásával. Az 1956-1965 közötti időszakban a Szovjetunió, mint az 1954-es Genfi Konferencia társelnöke elsősorban arra törekedett, hogy a konfliktust széles nemzetközi együttműködéssel, a konferencia újbóli összehívása révén rendezzék. Mieczyslaw Maneli az NFEB lengyel képviselője (1954-55, 1963-64) könyvében megerősíti, hogy az 1960-as években a szovjet vezetők gondolkodásában központi helyet foglalt el Genf felújítása (1. Mieczyslaw Maneli: War of the Vanquished, trans. Maria de Görgey. New York 1971. 208-211.) Az erre vonatkozó szovjet álláspont sem volt azonban mentes az ellentmondásoktól. A Politikai Bizottság 1965. március 16-án fogadta el azt a szovjet javaslatot, hogy a szocialista országok kezdeményezzék a konferencia újbóli összehívását (1. az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve. 1965. március 16., MOL M-KS 288.f.5/361.ő.e. 2.) Ezzel szemben az aznap Londonba érkező Gromiko visszautasított minden arra irányuló brit javaslatot, hogy a Szovjetunió részt vegyen egy új genfi konferencián, vagy bármilyen konferencián, amíg az amerikai csapatokat feltétel nélkül ki nem vonják Vietnamból (1. Gaiduk, I. V.: The Soviet Union and the Vietnam War. i. m. 41.). 54 L. pl. „Látogatás Tovmassian szovjet nagykövet elvtársnál," 1962. február 1., MOL, Külügyminisztérium, 1962, Vietnam, TÜK iratok, 002191/1962, XIX-J-1-j, 5. doboz.; „VDK-ra vonatkozó 'Direktívák' átdolgozása," 1962. február 6., MOL, Külügyminisztérium, 1962, Vietnam, TÜK iratok, 001731/1962, XIX-J-1-j, 2. doboz.; „A vietnami nagykövet tájékoztatója," 1963. január 24., MOL, Külügyminisztérium, 1963, Vietnam, TÜK iratok, 002089/1963, XIX-J-1-j, 4. doboz. 55 Gogolyák Gusztáv hanoi magyar nagykövet jelentése Péter János külügyminiszter számára, „A Tonkini provokáció és hatásai," 1964. október 26., MOL, Külügyminisztérium, 1964, Vietnam, TÜK iratok, 004977/1/1964, XIX-J-1-j, 4. doboz.
