Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Miklós Péter: Fejezetek a csanádi egyházmegye 1848/49-es történetéből
648 MIKLÓS PÉTER 1849. május 20-án Szabados József ismét beszédet mondott. A szeged-palánki Szent Dömötör templomban a nagysarlói ütközetben (1849. április 19.) elesett honvédek lelki üdvéért bemutatott gyászmise alkalmával hangzott el, s szövege megjelent nyomtatásban is Grünn János nyomdájának termékeként.38 A pap — aki ekkor a Szent Dömötör-templom helyettes plébánosa (adminisztrátora) volt — szerint a szabadságharc alatt a magyar nemzet bizonyította életképességét, életerejét. A magyar nemzet bizonyságtétele szerinte egész Európa számára példaadó. Majd kifejtette, hogy a magyar honvédek és fiatalok vérére azért volt szükség, mert a nemzet újjászületése vérkeresztséget kívánt. Ezzel párhuzamot vont a magyar nemzet és állam geneziséhez köthető — Anonymustól eredő — történeti hagyománnyal, amely szerint a honfoglaló vezérek Almost fejedelmükké választották, s szerződésüket, szövetségüket, paktumukat vérrel erősítették meg. A nagysallói ütközet 300 magyar honvéd áldozatára mondta, hogy az áldozatok emléke egy egész nemzet szívében fog majd élni. Az elmúlás (itt az egyén erőszakos halála) és a világrajövetel (itt a nemzet küzdelmes, áldozatokat követelő születése) oppozíciója végigkíséri a szónoklatot, amelyet végül azzal a toposszal próbált meg föloldani Szabados, hogy a hősi halottak sírjaiból nő ki és táplálkozik a magyar szabadság fája. Alig két héttel később a szeged-rókusi templomban is misét, körmenetet és könyörgést tartottak az orosz intervenció elleni harc sikeréért. Horváth Mihály választott csanádi püspök, a Szemere-kabinet frissen kinevezett vallás- és közoktatásügyi minisztere kezdeményezésére a magyar kormány és a püspöki kar keresztes háborút hirdetett ellenük. 1849. május 31-én Rókuson Korompay (Rrum) Antal katolikus pap, a temesvári főgimnázium történelemtanára mondott beszédet, aki 1849 augusztusában, a fegyverletétel idején világosi plébános volt. Szövegét szintén Grünn János betűivel nyomták.3 9 Korompay kemény hangon bírálta a Habsburgokat, akiket a magyarság elnyomóinak, romlott erkölcsű zsarnokoknak nevezett. Áttekintette a magyar szabadságmozgalmak háromszáz évét. Különös a katolikus paptól, hogy az 1674-i pozsonyi vérbíróságot és Caraffa eperjesi mészárlását is sérelemként idézi. Ezek ugyanis a protestantizmus fölszámolását (és nem utolsó sorban a protestánsok vagyonának megszerzését) célozták meg, a katolikus egyház tagadhatatlanul szolgalelkű támogatásával. A 17. századtól a magyar nemzeti — függetlenségi — mozgalom szorosan összekapcsolódott a protestáns emancipációs törekvésekkel. Elsősorban a református egyház állt ki a magyar nemzeti tudat, hagyományok mellett, mert az evangélikus hívek nagy rész német, illetve szlovák nemzetiségű volt. A katolikus felső klérus köztudottan aulikus beállítottságú volt. Az osztrák önkényuralom elnyomásának példájaként a szónok II. Rákóczi Ferenc, Martinovics Ignác és a börtönt megjárt Kossuth Lajos sorsát említette. A dinasztia azonban a bécsi, itáliai, cseh és magyar forradalmakból, sőt a trónfosz-38 Szabados József: Gyász-beszéd, mellyet 1849-ik évi május 20-án a magyar nemzetnek Nagy-Sarlónál f. évi ápril hó 19-én nyert győzelemkor elesett hű fiaiért, a Szeged Szent-dömei egyházban tartott engesztelő-áldozat alkalmával mondott. Szeged, 1849. 39 Korompay (Krum) Antal: Alkalmi beszéd, mellyet a Szeged Sz.-Rókusi egyházban a muszka bevatkozásból származható veszély elhárítása végett rendelt lsö egyházi szentmenet alkalmával 1849-dik évi május 31-kén mondott. Szeged, 1849.
