Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Miklós Péter: Fejezetek a csanádi egyházmegye 1848/49-es történetéből
FEJEZETEK A CSANÁDI EGYHÁZMEGYE 1848/49-ES TÖRTÉNETÉBŐL 649 tásból sem tanult. Korompay a császári dinasztia teljes morális züllésének utolsó állomásaként szólt az orosz cárhoz való fordulásról. Szónoklatában hosszasan sorolta az ortodox orosz kormányzat vallási türelmetlenségének példáit: föllépésüket a lengyel római katolikusok, az ukrán és litván görög katolikusok, a balti — német — evangélikusok ellen. Az egyesült görög katolikus egyházakat ellehetetlenítették, vagyonuktól megfosztották, végül visszakényszerítették a moszkvai pátriárka juriszdikciója alá. Az orosz beavatkozás ellen szerinte a kormány a leghathatósabb lehetőséghez nyúlt és keresztes háborút hirdetett. A cári csapatokról mint a hitszegő Habsburg család vérebeiről beszélt, amelyek a magyar nemzet, a magyar szabadság és a római katolikus vallás legyilkolására vonultak az országba. Korompay Anteil is a szegediek buzdításával fejezte be beszédét. Előképként Kapisztrán Szent János és Hunyadi János csapatait említette, amelyek Szegeden gyülekeztek, mielőtt 1456-ban Nándorfehérvár védelmére vonultak volna. Ezek az egyházi beszédek egy folyamat állomásai. Nyomon követhető, hogy a klerikusoknak — és velük együtt híveiknek, s legtöbb kortársuknak — hogyan módosult a véleménye a magyar kormány és a bécsi udvar politikájáról, a független Magyarország szerepéről és lehetőségeiről, a szabadságharc esélyeiről és a nemzetiségi kérdésről. A szegedi egyházi szónokok 1848/49-ben a nemzet fogalma alatt mindig a politikai nemzetet értették, és nem a nyelvi, kulturális, vallási közösséget. így egyedüli nemzetnek — a szeptemberi fordulat, de különösen a trónfosztás után — egyre harsányabban és radikálisabban az államalkotó, politikai önállósággal bíró magyart tekintették. A nemzetiségeket a magyar nemzet ellenségének, a zsarnokság támogatóinak tartották, s bennük is csalódást keltett — mint a liberális politikusok többségében —, hogy a nemzetiségek a polgári államért és vívmányokért, a jogegyenlőségért cserében nem akarták vállalni az asszimilációt, vagy legalább a magyar államtesthez való tartozást.
