Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Miklós Péter: Fejezetek a csanádi egyházmegye 1848/49-es történetéből
646 MIKLÓS PÉTER időkben a hívek nem fizetik a párbért, s ezzel nincs biztosítva megélhetése. Mint fogalmazott: ,,A' forrongó korban a' hívek nem igen hajlandók főkép[p] pénzbeli tartozásaikat fizetni — én mindedig csak nem abból éldegéltem, mit Kovácsházára jöttöm előtt megtakaríthattam — de ez már elfogyott."31 A politikai és társadalmi változások ellenére az egyházigazgatás változatlanul — bár némi zavarokkal, s „megkettőzött" struktúrában — működött a csanádi püspökség területén. 1848 őszén még templomszentelésre is sor került a Csanád vármegyei Kevermesen. A falu magyar ajkú kertész lakosságát az 1810-es években telepítették be. Plébániát 1835-ben alapított a településen Lonovics püspök, a templomát 1835. szeptember 20-án szentelte föl — püspöki engedéllyel — Róka József esperes, makói plébános. Ahogy az eseményről a korabeli sajtó beszámolt: „Ez Új Egyház a kevermesi magyar ajkú hívek nagy örömére, több ezerre menők jelenlétében s[z]eptember 20-án fel is szentelték az Isten dicsőségére s lelkek épületére méltó pompával felavattatott."32 A vályogfalú — valószínűleg rossz alapanyagból, rossz kivitelezéssel épült — kevermesi templom egyik fala azonban 1847. február 11-én beomlott. Ezért a község földesura, báró Sina György elhatározta, új templomot építtet a helyi híveknek. Az alapkövet 1847 nyarán tették le, a munkálatok 1848 szeptemberére fejeződtek be. Mikosevics József (1805-1876) kevermesi plébános 1848. szeptember 9-én tájékoztatta az építkezés befejezéséről a püspöki hivatalt. A lelkész a polgári forradalom hatására meginduló változásoknak a katolikus egyházra gyakorolt — általa kedvezőtlennek vélt — hatásairól alkotott véleményét is beleszőtte levelébe. „E jéghideg-kor szülte bús események közt, — mellyek súlyos átokként leginkább Szent Religionk érdekeire nehezülni látszanak —jól esik lelkemnek Nagy Méltóságodat aziránt tudósítani: hogy a mult évben leomlott Kevermesi Egyházat, nagylelkű Kegyuram Méltóságos B[áró]. Sina György Úr - majd 25 000 v[áltó]forintnyi kölcséggel ebből munka árában 1/25 rész nehezülvén pazar díszben felépítette, 's most már e róna táj királynéjaként pompáz — bú közt is — örömhírt hirdet sz[ent], hitünk érdekeiben."3 3 A templom végül — Fábry Ignác helynök fölhatalmazása alapján — 1848. szeptember 17-én „Mikosevics József által több ezer buzgó híveknek összesereglése mellett Isten dicsőségére s Bold[ogságos]. Szűz születése tiszteletére ünnepélyesen fel is szenteltetett."34 A következőkben négy Szegeden és környékén elmondott egyházi beszédet ismertetek, törekedve a papok politikai — elsősorban a közjogi és nemzeti-nemzetiségi kérdéshez kapcsolódó — meggyőződésének rekonstruálására. Szegeden — mint a délvidéki hadszíntér katonai centrumában — 1848/49-ben éreztette hatását a nemzetiségi kérdés.3 5 A nemzetiségek elleni (geopolitikai okok miatt érthetően szerbellenes) közhangulat a korabeli hírlapokban (Szegedi Hírlap, Tiszavidéki Újság), röpiratokban, plakátokon is tetten érhető. A korabeli egyházi beszédekben is értékelték a — helyi és országos — politikai és katonai helyzetet. A klerikusok 31 SZCSPL EVRI Mezőkovácsháza, 48. A. 32 Jelenkor, 1835. 80. sz. 635. 33 SZCSPL EVRI Kevermes, 29. 34 Religio, 1849. 39. sz. 336. 35 Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején. Szeged, 1987.
