Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 61 A szovjet blokknak semmiféle érdeke nem fűződött egy elhúzódó, költséges és kockázatos vietnami beavatkozáshoz.4 5 A távoli kis délkelet-ázsiai ország sohasem tartozott a szovjet érdekszférába, annyit pedig Moszkva szemében semmiképpen sem ért — proletár internacionalizmus ide vagy oda —, hogy miatta közvetlen konfliktusba keveredjen az Egyesült Államokkal. Az 1954-es genfi megállapodások hűen tükrözték mind a Nyugat (az USA-t leszámítva), mind a szocialista tábor Indokínával kapcsolatos kompromisszumkészségét.4 6 Az indokínai helyzet kiéleződése azonban éppen egy olyan időszakban történt, amikor a Kreml számára a fő külpolitikai prioritást nem a nyugati imperializmus elleni harc, hanem a szocialista táboron belüli vezető szerepének megtartása jelentette. Peking ugyanis ezt a szerepet az 1956-os válság, és a Moszkvához hű kommunista pártok desztalinizációs törekvéseinek kezdete óta kétségbe vonta. A Kínai Kommunista Párt azzal vádolta a Szovjetuniót, valamint a sztálinista önkényuralmi rendszerek felszámolásában és a kelet-nyugati enyhülésben érdekelt európai szocialista országokat, hogy elárulták a nemzetközi kommunista mozgalom ügyét és lepaktáltak a nyugati imperialistákkal. Ettől kezdve a két kommunista nagyhatalom közötti — egyelőre verbális, később fegyveres — összecsapások rendszeressé váltak. Végül, az SZKP 1961. októberi XXII. Kongresszusán, ahol Hruscsov — Pekingnek címezve — nyilvános támadást intézett az ortodox sztálinista politikát folytató Albánia ellen, a keleti tömb két táborra szakadt. Öt ázsiai kommunista párt, Észak-Korea, Észak-Vietnam, Japán, Indonézia és India kommunista pártja, nyíltan Kína oldalára állt és nem volt hajlandó Tiranát megbélyegezni.4 7 Ezt követően Hanoi kifelé a The Global Cold War. (Third World Interventions and the Making of Our Times.) Cambridge-New York 2005. 183. 45 Egyes vélemények szerint Moszkvának jól jött Vietnam, ahol a szovjetek kipróbálhatták új fejlesztésű haditechnikai eszközeiket, alkalmuk nyílt megismerni a korszerű amerikai fegyverzetet és harcmodort, s amely hosszú időre lekötötte az USA katonai és gazdasági erőforrásainak jelentős részét, az amerikaiak által elszenvedett presztízsveszteségről és frusztrációról nem is beszélve. (L. pl. Gaiduk, I. V: The Soviet Union and the Vietnam War. i. m. 61-62.; Magyarics T.: Az Egyesült Államok i. m. 316.; Fischer Ferenc: A kétpólusú világ, 1945-1989. Bp.-Pécs 2005. 240.) De amint arra Stanley Karnow is rámutat, a Szovjetunió számára a vietnami konfliktus negatív következményei és kockázatai jóval nagyobb súllyal estek a latba, mint a fenti korlátozott mértékű előnyök: 1) Vietnam kívül esett Moszkva valóságos érdekszféráján; 2) (ennek ellenére) Hanoi támogatása jelentős megterhelést jelentett a szovjet népgazdaság számára; 3) a vietnami konfliktus Moszkva létfontosságú külpolitikai érdekeit veszélyeztette (nemzetközi presztízs, enyhülési folyamat). L. Stanley Karnow: Vietnam: A History, New York 1997. 598. 46 Az első (francia-)indokínai háborút lezáró 1954-es Genfi Egyezmény alapján Vietnamot a 17. szélességi fok mentén kettéosztották, Laoszt és Kambodzsát pedig független, szuverén államokká nyilvánították. A genfi konferencia társelnökei a Szovjetunió és Nagy Britannia voltak. Kevesebb, mint egy évvel a koreai háború befejezése után mind az európai nagyhatalmak, mind Kína jobbnak látták Hanoit türelemre inteni. Mindannyian attól tartottak, hogy a vietnami kommunisták országegyesítési törekvése Washingtont közvetlen beavatkozásra készteti, ez pedig — a szembenálló szövetségi rendszerek mozgósítása révén — újabb világháborúhoz vezethetett volna. 47 L. pl. Robert Elphick: Red Congress Renews Its Assault on Albania. The Washington Post. 22 October 1961. (p.Al) A19.; Donald Hindley: The Indonesian Communists and the CPSU Twenty-Second Congress. Asian Survey 2. (1962: 1. sz.), 20-27. Ez utóbbi szerző, kínai forrásra hivatkozva, további hat olyan kommunista pártot sorol fel (Burma, Malajzia, Thaiföld, Ausztrália, Új Zéland és Belgium kommunista pártja), amelyek 1961 novemberében az Albán Munkapárt megalapításának 20. évfordulója alkalmából demonstratív üdvözlő táviratot küldtek a tiranai pártvezetésnek (1. Hindley D.: The Indonesian Communists i. m. 26.)
