Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Miklós Péter: Fejezetek a csanádi egyházmegye 1848/49-es történetéből
640 MIKLÓS PÉTER Horváth Mihály7 (1789-1865) apátfalvi plébános 1849. január 28-án kelt levelét a Makón székelő püspöki helynöknek, Róka Józsefnek írta. A jelentésből megtudjuk, hogy Apátfalvát a forradalom és szabadságharc napjaiban elkerülték a hadműveletek. A falu népe mégis részt vett a magyar szabadságharcban, Apátfalván ugyanis hatezer délvidéki, a szerb felkelők elől menekülő magyar nemzetiségű lakos talált menedéket és ideiglenes otthont 1849 januárjában.8 Kreminger Antal (1804-1885) 1849. június 7-én és Követs Endre (1800-1863) szőregi lelkész 1849. június 20-án írt a püspöki hivatal tájékoztatására írt levele beszámolt a szőregi plébánia és filiái állapotáról 1849 nyarán, a délvidéki szerb mozgalom elleni harc után, de még a szabadságharc történetében jelentős szőregi csata (1849. augusztus 5.) előtt. A dokumentumokból kiderül, hogy a legtöbb Szeged és Szőreg környéki falu leégett a harcok során, a lakosság nagy része pedig elmenekült. Megtudjuk, hogy Szőregen 1849 februárja és májusa között nem működött a katolikus plébánia. A templomot nagy kár érte (a tűz és a szerb felkelők fosztogatásának eredményeként), s az újjáépítéshez anyagi támogatást az egyházközség — Osztróvszky József szegedi kormánybiztos közreműködésére — a magyar kormánytól várt.9 Szőreg jellegzetes pont a szabadságharc történetében. A szeptemberi fordulat után kiéleződő nemzetiségi ellentétek fegyveres villongáshoz vezettek a faluban, a magyarországi politikai folyamatok, és a minden oldalon megjelenő nacionalista ideológiák felborították az ortodox szerbek és katolikus magyarok békés együttélését. A település jelentős állomása volt Perczel Mór bácskai hadjáratának, valamint a szabadságharc utolsó napjaiban egy döntő ütközet színhelye. Szőreg plébánosa, Követs Endre is részt vett a szabadságharcban. Lelkészként szolgált Szegeden és környékén a honvédek és nemzetőrök között, amiért néhány évre szolgálaton kívül helyezték.1 0 Szűcs Antal (1803-1863) kisteleki plébános ellen 1848 áprilisában törtek ki az indulatok. Az erőszakos, összeférhetetlen természetű papot régóta nem kedvelték hívei, de amikor a szószéken a forradalom és a szabadság eszméje, vívmányai ellen beszélt végleg meggyűlölték. 1848. április 9-én, feketevasárnapon (két héttel húsvét előtt) elítélte a liberális eszméket és az átalakulást. A felbőszült hívek kivonultak a templomból, egy héttel később, virágvasárnap pedig nem engedték be a misét tartani akaró papot. Ezen megsértődve Szűcs lemondott plébánosi állásáról és Szegedre költözött. Kreminger Antal prépost, kerületi esperes Szegedről — Bartucz Antal bíró vezetésével — küldöttséget menesztett Kistelekre, hogy megismerje a konfliktus okát. A szakirodalomban elterjedt vélemény — Juhász Kálmánnak Lötz Antal közreadta tanulmánya alapján —, hogy Szűcsöt a forradalmat pártoló magatartásáért bebörtönözték.11 Az 7 Nem azonos és nem is állt rokonságban a főpap és politikus Horváth Mihállyal (1809-1878). Utóbbi váci egyházmegyés pap volt, majd a szabadságharc idején választott csanádi püspök, kultuszminiszter. 8 Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár. Egyházközségekre vonatkozó régi iratok, (a továbbiakban: SZCSPL EVRI) Apátfalva, 188. 9 SZCSPL EVRI Szőreg, 30-31. 10 Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848/49-ben. Budapest, 1999. 83-115. 11 Juhász Kálmán: i. m. 75.
