Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
60 SZŐKJE ZOLTÁN lan a kínai fejlődés és a szovjet-kínai viszony ismerete nélkül.4 2 A vietnami körüli magyar manőverezés szűkebb értelemben vett nemzetközi kontextusa szintén a szovjet-kínai konfliktus volt. A magyar diplomáciát valójában a két kommunista nagyhatalom rivalizálása jutatta az ország világpolitikai jelentőségéhez (vagy jelentéktelenségéhez) mérten meglepően komoly szerephez Vietnamban. Ugyanez nyitotta meg az utat az egyéni magyar érdekek érvényesítése előtt is. A vietnami háború könyvtárakat megtöltő szakirodalmának túlnyomó része az amerikai beavatkozás problematikájával foglalkozik. Különösen a közvélemény számára így lényegében ismeretlen, hogy a vietnami kommunisták felszabadító háborúja és a fokozódó amerikai szerepvállalás a Szovjetuniót és kelet-európai szövetségeseit is egy szinte megoldhatatlannak tűnő dilemma elé állította. Az 1990-es évek közepéig viszonylag szabadon kutatható orosz levéltári anyag részleges megismerése az indokínai konfliktus jellegének drámai átértékelését eredményezte. Elsősorban Ilya Gaiduk orosz történész munkái4 3 révén derült fény arra a tényre, hogy a háború jellegét és kimenetelét döntően nem a két szuperhatalom szembenállása határozta meg. Jelenlegi ismereteink szerint a szovjet blokk és Kína versenyszerű, egymást felülmúlni igyekvő támogatása tette lehetővé, hogy a harmadik világbeli kis Észak-Vietnam tíz éven át dacoljon a világ vezető kapitalista hatalmával. A konfliktus kirobbanása Hanoi és Washington saját döntéseire vezethető vissza, amennyiben azonban a két kommunista nagyhatalom pusztán a hidegháborús logika alapján, vagyis az amerikai „agresszióra" reagálva közelítette volna meg az indokínai válsághelyzetet, akkor Hanoi valószínűleg már 1965-66 folyamán kénytelen lett volna tárgyalóasztalhoz ülni.4 4 42 Sipos Péter: A kínai kártya. (Szakítás Kína és a Szovjetunió között.) História 13. (1991: 4. sz.) 7-8. 43 Gaiduk, I. V.: The Soviet Union and the Vietnam War. i. m.; Uő Confronting Vietnam: Soviet Policy toward the Indochina Conflict, 1945-1963. Washington 2003. Gaiduk első, 1996-ban megjelent könyvét számos kritika érte amiatt, hogy — amint azt maga is elismeri — következtetéseit szükségképpen csupán igen korlátozott számú szovjet levéltári forrásra alapozhatta, s azok túlnyomó része is inkább végrehajtó szintű irat volt, mivel a legfelsőbb szintű, a szovjet döntéshozatali folyamatot reprezentáló iratanyag kutatók számára akkor sem volt, és továbbra sem hozzáférhető. Ennek ellenére Gaiduk könyvének jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni. Ugyanakkor a vietnami háborúra vonatkozó magyar levéltári források, elsősorban az MSZMP vezető szerveinek iratai — többek között — éppen az orosz levéltári anyag elérhetetlensége miatt képeznek páratlanul értékes forrásanyagot. Ezek jelentős része ugyanis a legfelsőbb szovjet és magyar pártvezetők közötti Vietnammal kapcsolatos konzultációkat dokumentálja (helyenként szószerinti részletességgel), más részük pedig a magyar vezetés ezekkel kapcsolatos véleményét, reakcióit és intézkedéseit mutatja be, de rajtuk keresztül megismerhetjük a mindenkori csehszlovák, lengyel, román, kelet-német, sőt a bolgár és a jugoszláv álláspontot is. Gaiduk közvetlenül első könyve megjelenése előtt több cikket is publikált a témáról (1. pl. Gaiduk, I. V.: The Vietnam War and Soviet-American Relations, 1964-1973: New Russian Evidence. CWIHP Bulletin No. 6/7 [Winter 1995-1996] 231., 249-257.; Uő Soviet Policy towards US Participation in the Vietnam War. History 81. [1996: 261. sz.], 40-54.) Az orosz történész ez utóbbi cikkéről két évvel később — tehát jóval Gaiduk könyvének megjelenése után — Magyarics Tamás írt recenziót a Századok-ban (1. Magyarics T.: Ilja V Gaiduk: Szovjet politika az amerikai-vietnami háborút illetően. Századok 130. [1998: 6. sz.] 1486-1489.) Itt Magyarics különösebb kommentár nélkül ismerteti Gaiduk megjegyzését, amely szerint az általa feltárt orosz levéltári források „nem befolyásolják alapvetően a háborúról már korábban kialakult képet, de egyes esetekben tovább árnyalják azt, illetve a feltevéseket tényekkel támasztják alá." (1. Magyarics T.: Gaiduk i. m. 1487.) 44 Ezzel ellentétes álláspontot fogalmaz meg pl. Odd Arne Westad. Westad szerint a hanoi vezetés számára a szovjet-kínai szakadás inkább hátrányt, mint előnyt jelentett. L. Odd Arne Westad:
