Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 59 dasági és külpolitikai függőségét a lehető legnagyobb mértékben enyhítsék.3 9 A Moszkvától független külpolitikai célok megvalósításához a Kádár-rezsim számára Vietnamon keresztül vezetett az út. Mindez ugyanis egybeesett két, a nemzetközi enyhülés kiteljesedésével ellentétesen ható folyamat jelentkezésével: a vietnami háború eszkalációjával és a szovjet-kínai konfliktus kiéleződésével. Ez utóbbi elsődleges terepe ekkor éppen Vietnam volt. A bonyolult délkelet-ázsiai képlet Magyarország számára egyszerre jelentett hallatlan külpolitikai kockázatot és kínálkozó lehetőséget. Sajátos módon a magyar kormányt mindkét tényező arra ösztönözte, hogy vállaljon aktív szerepet a konfliktus tárgyalásos rendezésében. A Vietnammal kapcsolatos magyar szerepvállalás valóságos indítékait mindmáig legfrappánsabb módon a budapesti amerikai követség korabeli vezetője Elim O'Shaughnessy ideiglenes ügyvivő fogalmazta meg. Az amerikai diplomata a State Department-nek 1966 januárjában küldött — a magyar forrásokkal egybecsengő — értékelése40 arról is tanúskodik, hogy az amerikai vezetés tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a Kádár-rezsim hangos Amerika-ellenes propagandája főként Budapest Moszkvához való feltétlen lojalitásának hangsúlyozását szolgálta.4 1 O'Shaughnessy szerint a vietnami krízishelyzet és az általa generált kelet-nyugati feszültség, valamint a nemzetközi kommunista mozgalmon belüli ellentétek a végletekig komplikálták a magyar kormány arra irányuló erőfeszítését, hogy a nyugati kapitalista országokkal — beleértve az Egyesült Államokat is — előnyös kapcsolatokat építsen ki. Másrészről viszont a krízishelyzet megoldásában vállalt önálló szerepe révén, a Kádár-rezsim kiváló lehetőséghez jutott, hogy a Szovjetuniótól való nyomasztó függőségét enyhítse. O'Shaughnessy úgy vélte, a magyar pártvezetés ennek kétszeres jelentőséget tulajdonított egy olyan időszakban, amikor a Kremlben történt őrségváltás (Hruscsov leváltása) miatt bizonytalannak tűnt, hogy az SZKP új, „kollektív" vezetése milyen ideológiai és külpolitikai irányvonalat kíván követni. A vietnami háború a szovjet-kínai konfliktus tükrében Sipos Péter már 1991-ben rámutatott, hogy a szovjet-kínai ellentét kiéleződése a Kádár-rendszer konszolidációjának egyik meghatározó eleme volt, így Magyarország 1956 utáni története tudományos igénnyel megmagyarázhatat-39 L. pl. Baráth M.: Magyarország és a Szovjetunió i. m. 34-36.; Békés Cs.; Európából Európába i. m. 23-24., 237-256.; Fülöp M. - Sipos P: Magyarország külpolitikája a XX. században i. m. 437—441.; Felkay András: Magyarország és a Szovjetunió kapcsolata a Kádár-rendszer évei alatt, 1956-1988. In Magyarország és a nagyhatalmak a 20. században. Szerk. Romsics Ignác. Bp. 1995. 226. 40 U.S. legation in Budapest to the State Department, „SUBJECT: Hungary: Trends and Prospects," 5 January 1966, National Archives II, College Park, MD, (NARA), General Records of the Department of State, Central Files, Record Group 59, (RG 59), Hungarian Relations, POL2-HUNG 1/10/66, box 2275. 1. 41 Ezt hallhatták pl. Radványitól is, aki 1966-ban egy amerikai újságíróval bizalmasan közölte, hogy a magyal- kormány látszólagos Amerika-ellenességét nem kell komolyan venni, mert az nem tükrözi Budapest tényleges külpolitikai irányvonalát, és nem befolyásolja Magyarországnak azt a törekvését sem, hogy „segítsen véget vetni a vietnami háborúnak." L. Harry Schwartz: Conversations Recalled. The New York Times. 21 May 1967. 15.
