Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
58 SZŐKJE ZOLTÁN ként szlogenszerű értékelése, amely szerint a Ho Si Minh vezette vietnami kormánydelegáció látogatása „a szocialista tábor egységének erősítését célozta és kiállást és támogatást jelentett a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a szocializmust építő magyar dolgozó nép mellett."35 A legmagasabb szintű látogatást két évvel később a Münnich Ferenc miniszterelnök által vezetett magyar párt és kormánydelegáció viszonozta. A delegáció vietnami útjáról készült követi jelentés nem hagy kétséget afelől, hogy az elsődlegesen szintén propaganda célokat, a nemzetközileg elszigetelt Kádár-rezsim külföldi népszerűsítését szolgálta.3 6 A külügyi iratokból azonban az is kiderül, hogy a Külügyminisztérium már ekkor, tehát az ötvenes évek végén kiemelt jelentőséget tulajdonított két területnek: a vietnami vezetés minél szélesebb köreivel való személyes kapcsolatépítésnek és az egész indokínai térségben zajló külpolitikai események részletes megismerésének. Az 1960-as évek elején azután mind a magyar külpolitikában, mind a nemzetközi viszonyrendszerben olyan változások történtek, amelyek — összhangban Kádár 1966-os értékelésével — Vietnamot a magyar pártvezetés szemében a „legfontosabb nemzetközi kérdés" rangjára emelték. A korlátozott mértékű politikai liberalizáció mellett a Kádár-rendszer konszolidációjának másik alappillérét az életminőség-politika és az azt megalapozó (vagy legalábbis arra hivatott) gazdasági modernizáció jelentette. Az Új Gazdasági Mechanizmus elindítását az MSZMP IX. Kongresszusa 1966 végén határozta el, az új rendszer tervezése azonban már a hatvanas évek első felében megkezdődött.3 7 Hamar tisztázódott, hogy a modernizációt nem lehet az elmaradott szovjet technológiára alapozni, s hogy a szovjet „fejőstehén" türelme és erőforrásai is végesek.38 A reformok gyakorlati beindításához Magyarországnak nyugati technológiára, hitelekre, s mindezekhez feszültségmentes politikai kapcsolatokra volt szüksége a fejlett kapitalista országokkal, beleértve az Egyesült Államokat is. Szintén közismert, hogy elsősorban a javuló magyar-amerikai kapcsolatok és a magyar kérdésnek az ENSZ-közgyűlés napirendjéről történő levétele következtében a magyar kormány külpolitikai mozgástere 1963-at követően nyugati viszonylatban lényegesen kibővült. Jóval kevesebben osztják azonban azt a nézetet, amely szerint Kádárék a nyugat felé történő nyitással párhuzamosan hozzáláttak, hogy az ország nemzetközi mozgásterét keleti irányban is kibővítsék, vagyis arra törekedtek, hogy Magyarország Szovjetuniótól való gaz-35 „Ütemterv a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti kapcsolatok további fejlesztésére," (iktatószám és dátum nélkül), MOL, Külügyminisztérium, 1958, Vietnam, TÜK iratok, XIX-J-1-j, 1. doboz. 36 „A magyar párt- és kormánydelegáció vietnami látogatása," 1959. április 29., MOL, Külügyminisztérium, 1959, Vietnam, TÜK iratok, 002164/2/1959, XIX-J-1-j, 2. doboz. Ehhez 1. még Radványi J.: Delusion and Reality i. m. 16-27. 37 L. pl. Varga Zsuzsanna: Illúziók és realitások az új gazdasági mechanizmus történetében. In „Hatvanas évek" Magyarországon. Szerk. Rainer M. János. Bp. 2004. 111. 38 A szovjet külügyi elemzésekben már 1957 óta visszatérő téma volt a magyarok részéről megnyilvánuló „élősködő tendencia." Hruscsov 1962-ben közölte a magyar pártvezetőkkel, hogy „A Szovjetunió tovább nem lesz jó nagybácsi." Idézi Baráth Magdolna: Magyarország és a Szovjetunió. In „Hatvanas évek." Szerk. Rainer M. J. i. m. 46., 51.
