Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 57 szívélyesség jellemezte, még olyan időszakokban is, amikor Moszkva és Hanoi viszonya „hűvösnek" is csak nagy jóindulattal volt nevezhető. Vietnammal kapcsolatos egyéni magyar érdekekről 1956 előtt nem beszélhetünk, sajátosan magyar „ügyek" azonban már ekkor is keletkeztek Indokínában.3 2 A magyar külpolitikáról ebben a periódusban még elmondható, hogy igazodva a „béketábor" nemzetközi célkitűzéseihez lényegében a szovjet külpolitikai irányvonalat követte. Ennek megfelelően 1954-ig a magyar kormány legfontosabb feladatának a VDK antiimperialista, gyarmati felszabadító harcának támogatását tartotta. A két ország közötti földrajzi távolság miatt ez többnyire csupán jelképes segítséget (például gyógyszerszállításokat) jelentett, habár Észak-Vietnam nemzetközi elszigeteltségének enyhítése érdekében a magyar kormány néhány konkrét diplomáciai lépést is tett.3 3 A koreai háború végét és Sztálin halálát követően még ez a mérsékelten konfrontativ megközelítés is háttérbe szorult, s már jóval az SZKP XX. Kongresszusa előtt átadta a helyét a kétoldalú gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok békés fejlesztésének. Az 1956-os magyarországi események a magyar-vietnami kapcsolatokban és a hanoi magyar nagykövetség munkájában csupán átmeneti zavart okoztak (a követségen működő pártszervezet például egy időre megszűnt), a magyar külpolitika irányvonalában azonban jelentős súlyponteltolódáshoz vezettek. A magyar pártvezetés szemében Vietnam szerepe is ekkor értékelődött fel. A korszak legtöbb kutatója egyetért abban, hogy a Kádár-rezsim számára az 1956 miatti nemzetközi elszigeteltségből a kezdeti kitörési pontot az úgynevezett fejlődő országokkal létesített kapcsolatainak elmélyítése jelentette.34 Mégis alig ismert, hogy a régi-új rendszer saját nemzetközi elismertetése érdekében tett erőfeszítései sorában milyen kiemelkedő helyet foglalt el Ho Si Minh 1957. augusztusi Magyarországi látogatása. Az ekkor már világszerte legendás hírű forradalmi vezető budapesti útjára akkor került sor, amikor az országban még működtek az 1956-ban alakult munkástanácsok, a nemzetközi munkásmozgalom egysége pedig éppen az 1956-os lengyelországi és magyarországi események hatására megrendült. így kap különös jelentőséget a magyar fél egyéb-32 Az 1940-es és 50-es években Indokinába vezényelt francia idegenlégió kötelékében nagyszámban harcoltak magyar állampolgárok, akik közül sokan vietnami fogságba estek. Olyanok is szép számmal akadtak, akik dezertáltak és átálltak a Vietminh oldalára. Hivatalos vietnami közlések szerint a „hazafiak" oldalára átállt magyarok közül többen olyan jól harcoltak egykori bajtársaik ellen, hogy tiszti rangot kaptak a vietnami néphadseregben. A vietnami vezetés számára azonban a Magyarországgal való kapcsolatépítés nagyobb előnyöket ígért, mint a magyar tisztek foglalkoztatása, így a Budapesttel történt megállapodás alapján a volt légiósokat — tekintet nélkül azok „hadifogoly" vagy „átállt" státuszára — „kiadták" Magyarországnak, vagyis erőszakkal repatriálták. A témáról bővebben 1. MOL, Külügyminisztérium, 1945-1964, Vietnam, TUK iratok, 5-6. és 9. doboz. 33 Pl. az 1953. április 4-ei ünnepségek alkalmából — az eseménynek „megfelelő" publicitást biztosítva — vietnami kormánydelegációt látott vendégül (1. „Kapcsolatok a Vietnami Demokratikus Köztársasággal," sz.n., 1954. augusztus 19., MOL, Külügyminisztérium, 1954, Vietnam, TUK iratok, XIX-J-1-j; 2. doboz.) 34 L pl. Pritz Pál: Magyarország helye a 20. századi Európában. In Magyarország helye. Szerk. Pritz Pál et al. i. m. 41-42.; Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp. 2005. 512.; Fülöp Mihály - Sipos Péter: Magyarország külpolitikája a XX. században. Bp. 1998. 432.; Sipos Péter: Magyarország nemzetközi mozgástere, 1957-1964. História 17. (1995: 9-10. sz.) 5.; Uő Külpolitika és konszolidáció, 1957-1963. História 18. (1996: 4. sz.) 29.
