Századok – 2010

KÖZLEMÉNYEK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Ortodoxok és újítók a pápai zsidó községben az 1840-es években

600 JAKAB RÉKA lett a választásoknál is durvaságaik és szemtelenkedéseik által legnagyobb be­folyást akarnak kivívni, ezen rendelet által sajátságosan őket illető állapotra juttassanak."2 4 Tehát azok, akik a közterhekhez és a hitközség jövedelmeihez nem járulnak hozzá, ne élhessenek semmilyen joggal, mellyel a hitközség életé­re befolyással lehetnek. A zsinagógai ülésrend a keresztény, különösen a protestáns templomokban fennálló szokáshoz hasonlóan a székbirtokosok közösségen belüli presztízsét fe­jezte ki. A zsinagógai székeknek ára volt, tehát a közösségen belüli rang az illető anyagi erejével függött össze. Azzal, hogy a földesür a szavazati jogot egy bizo­nyos árú szék birtoklásához kötötte, egyértelműen a gazdagok hitközségen belüli pozícióját erősítette, akik így arra is hatással lehettek, hogy a hitközség élére re­former vagy ortodox rabbi kerül-e. Ilyen helyzetben teljesen érthető, hogy a ha­gyományhoz ragaszkodó párt vallási befolyását látta veszélyeztetve azáltal, hogy a reformer Löw Lipót került a rabbiszékbe. A szavazati jog feltételeként szabott székbirtoklás a várakozások ellenére nem növelte a remélt mértékben a zsinagógai széket váltók számát. A konzer­vatív hangadók annak hangoztatásával beszélték le társaikat a székvásárlásról, hogy az új zsinagógában elfogadhatatlan újítások lesznek. így a közösség egy része továbbra sem volt hajlandó széket vásárolni, ehelyett a régi zsinagóga használatának engedélyezését kérték az uralkodótól. A haladó párt szerint az ortodoxok zug-zsinagógákat működtettek annak ellenére, hogy a község statú­tuma 100-330 forintig terjedő büntetés mellett tiltotta a minjan2 5 zsinagógán kívüli megtartását. 1846-ban az új rabbi választására már az új földesúri rendeletben megálla­pított szavazati jog szerint került sor. Löw Lipót rabbivá választásának ortodo­xok általi elutasítása a zsinagógaépítéssel kapcsolatos eseményekben, ill. azok hátterében gyökerezik. Az elöljárók a választást megelőzően több héttel kihirdették a zsinagógá­ban, hogy szavazati jogot csak a székkel rendelkezők kapnak majd, ezért felszó­lították a hitközség tagjait, hogy vásároljanak székeket. 1846. május 27-én a földesúr elrendelte, hogy írják össze a szavazati joggal rendelkező családfőket. Az el nem adott székekhez kapcsolódó szavazatok 18 népképviselőt illetnek majd, tehát közvetve a mögöttük álló nép dönthet. A rabbijelölés így az elöljáró­kat és a 18 hitközségi népképviselőt illeti. A rabbijelöltség feltételeit a földesúr fogalmazta meg. Eszerint a pályázó tudjon jól magyarul,2 6 tehetségéről országo­san ismert legyen és igazolja, hogy korábban egy legalább közepes hitközségben már szolgált. Emellett ajánlatosnak tartotta, hogy a jelölt rendelkezzen bölcse­leti képzettséggel is. Nem nehéz észrevenni, hogy — bár a magyarországi hala-24 VeML: IV 1.1: Esterházy Károly jelentése a vármegyének a pápai zsidók ügyében. 1846. júl. 29. 25 héb. A. m. szám. Az istentisztelet megtartásához tíz felnőtt férfi jelenlétére van szükség. Itt az istentisztelet céljából történt összejövetelt jelenti. 26 Hivatkozott az 1840: 6. tc. 7-8 paragrafusára, mely szerint azokon a helyeken is, ahol a gyü­lekezetekben a prédikáció nem magyar nyelven hangzik el, az országgyűlés berekesztésétől számított három év múlva az anyakönyveket magyar nyelven vezessék; illetve felekezetre való tekintet nélkül plébánosoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak és segédeknek olyan személyeket alkalmazza­nak, akik tudnak magyarul.

Next

/
Thumbnails
Contents