Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Ortodoxok és újítók a pápai zsidó községben az 1840-es években
596 JAKAB RÉKA sával lehetett megszerezni, amit viszont tilosnak ítélt. Végrendeletében meghagyta, hogy a rabbi ne prédikáljon népnyelven. Arra intette híveit, óvakodjanak a Németországból elterjedő és egyre több helyen meghonosodó „Prediger"-nek nevezett szónoklatoktól. Ennek ellenére a negyvenes években Magyarországon az oberlandi hitközségekben4 a rabbik — mintegy a hazafiság kifejezéseként — egyre több helyen tartottak rendszeresen magyar nyelvű zsinagógai prédikációkat, így Szombathelyen, Nagykanizsán, Kőszegen, Pápán és Veszprémben. Több rabbi is azt vallotta, hogy az általuk bevezetett és megengedett újítások bár eltérnek a hitközségben korábban élő szokásoktól, nem mondtak ellent a halakha alapelveinek.5 A reformkorban a magyarországi zsidóság előtt is megnyílt lehetőségek új vallási-halakhikus kérdéseket vetettek fel, ugyanis a társadalmi érintkezés új színterei, az ezekből fakadó új életkörülmények a vallási parancsolatok betartását nehezebbé tették. Olyan szakmákat is űzni kezdtek, melyek gyakorlásához sok esetben meg kellett szegniük a szombat megtartására és a kóserságra vonatkozó halakhikus szabályokat. A vallási hagyomány lazulását elősegítette az is, hogy az 1830-as években a városokban megalakuló kaszinók egyre több helyen zsidókat is felvettek tagjaik közé, akikkel egyébként nem érintkeztek a társadalmi nyilvánosság más színterein.6 Ebből következően a társadalmi életben való részvétel óhatatlanul magával hozta az étkezési, italfogyasztási és más vallási előírások megszegését. Az ortodoxok a zsidó közösséghez való tartozás feltételének tekintették a vallási parancsolatok megtartását. Az ehhez alkalmazkodni nem tudók azonban kitérés nélkül nem léphettek ki a vallási közösségből (tekintve, hogy felekezetnélküliség ekkor még nem létezett), így azt kellett elérni, hogy a közösséghez való tartozásnak ne legyen feltétele a parancsolatok aprólékos, teljes körű betartása. A magyarországi hitközségekben általában azok váltak a neológia követőivé, akiknek gazdasági érdeke és társadalmi helyzete szükségessé tette a vallási előírások lazítását. Sokkal inkább ők szorgalmazták a változásokat, mintsem a közösség értelmiségi vezetői. 4 Az újkori zsidóság két irányból történt magyarországi bevándorlása és letelepedése folytán a létrejött közösségek magukat megkülönböztetendő a nyugati határszélen, Észak-Nyugat Magyarországon, a Dunántúl nyugati részén letelepedetteket oberlandianak, az ország keleti megyéiben (Sáros, Ung, Bereg, Zemplén, Máramaros, Ugocsa és Szatmár) létrejötteket pedig unterlandiaknak nevezték. 5 A témához lásd Jakov Katz: Végzetes szakadás. Az ortodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban. Bp., 1999. Uő: Kifelé a gettóból. A zsidó emancipáció évszázada, 1770-1870. Bp., 1995. Uő: Hagyomány és válság. Bp., 2005., Uő: Chátám Szófér életrajzához. In: Századok 126. (1992). 80-112. Silber, Michael K.: Magyar „Rapsody in Blue". In: Múlt és Jövő 2001/3. 36-49., Uő: A német zsidóság történelmi tapasztalata és hatása a magyarországi zsidó felvilágosodásra és vallásreformra. In: Múlt és Jövő 2006/4. sz. 14-44., Uő: A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban: a „kaszinók". Századok 126. (1992) 113-141., Uő: Az ultraortodoxia keletkezése, avagy egy hagyomány kitalálása. In: Magyar zsidó történelem - másképp. Szerk. Michael K. Silber. Bp.-Jeruzsálem, 2008. 211-282. Pietsch, Walter: A magyar vidéki zsidóság fejlődésirányzatai. In: Múlt és Jövő 2003/3. 75-82. Ben David, Joszef: A modern zsidó társadalom kezdetei Magyarországon a 19, század elején. In: Magyar zsidó történelem - másképp. Szerk. Michael K. Silber. Bp.-Jeruzsálem, 2008. 83-134. 6 Az ország első vidéki ilyen intézményeként 1834-ben alapított pápai kaszinó történetét megírta Kövy Zsolt: A 150 éve alapított Pápai Kaszinó története. In: Pápa város és környéke helytörténeti kutatása. Hazafias Népfront Veszprém Megyei Bizottsága, Veszprém, 1986. 53-73.; Silber: Kaszinók i. m. 126-128.
