Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Ortodoxok és újítók a pápai zsidó községben az 1840-es években
ORTODOXOK ÉS ÚJÍTÓK A PÁPAI ZSIDÓ KÖZSÉGBEN AZ 1840-ES ÉVEKBEN 597 A Pápa városi hitközség az 1840-es években német hatásra Magyarországon is kibontakozó zsidó vallási reformmozgalom következtében létrejött konzervatív-neológ ellentét egyik fontos terepévé vált. Az Esterházyaktól 1748-ban kapott oltalomlevél birtokában, mely jogokat biztosított a néhány betelepülő családból megalakuló hitközségnek, az egy évszázad múlva már közel 3000 főt számláló közösség meghatározó szerepet vitt a város gazdasági életében és egyre jobban beilleszkedett társadalmi életébe is. 7 Paul Horowitz8 rabbi 1845-ben bekövetkezett halálával és új elöljárók megválasztásával a hitközségben a bezárkózást elutasítók, a héderen kívüli, azaz a polgári iskolai oktatás bevezetését és a külső társadalomhoz való hasonulást szorgalmazók jutottak vezető szerephez. Ezek a változások tették lehetővé egy olyan környezet kialakulását, melyben a mérsékelt reformokat elfogadó és az akkulturációt új iskolai tanrend kialakításával is szorgalmazó Löw Lipótot a közösség rabbijává választhatták. A pápai hitközségben kibontakozott ortodox-neológ konfliktusban két egymásból következő ügy keveredett és erősítette az elégedetlenkedők tiltakozását: a zsinagógaépítés ügye és az új zsinagógai székek birtoklásából következő szavazati jog alapján megválasztott rabbi személye, illetve az általa képviselt eszmék. A sérelmeiket hangoztató ortodoxok az uralkodóhoz folyamodtak segítségért, aki a vármegyét bízta meg az ügy kivizsgálásával. A vizsgálatot vármegyei kiküldött tisztek folytatták le.9 Pápán a hitközség létrejötte és a ma is fennálló zsinagóga 1846-os felszentelése közt eltelt csaknem 100 év alatt két kisebb zsinagóga is épült földesúri engedéllyel, melyek közül az egyik az 1840-es évek elejére már használhatatlanná vált, a másik pedig a 3000 főt kitevő közösséget1 0 már nem tudta befogadni. Ezért a hitközség elhatározta, hogy egy új, nagyobb zsinagógát épít, melyről az elöljárók és a közösség képviselői 1841. július 14-én szerződésben egyeztek meg. A szerződést akkor 250 hitközségi tag írta alá.1 1 Esterházy Károly földesúrként engedélyt adott a zsinagógaépítésre, a szükséges követ ingyen, a téglát pedig 6 évi hitelre adta a közösségnek.1 2 A hitközség vezetői a zsinagóga épület tervét a hitközség elé terjesztették, melyet csaknem a teljes közösség elfoga' A pápai zsidóság demográfiai, társadalmi és jogi helyzetére lásd: Jakab Réka -. Pápa város zsidó társadalma a XIX. század első felében. Acta Papensia VI. (2006: 1-4. sz.) 95-122. Uő: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán. Budapesti Negyed 17. (2009: 2. sz.) 17-41. A hitközségi önkormányzat működéséről: Hudi József: A pápai zsidó község és önkormányzata 1748-1848. In: és hol a vidék zsidósága?..." Szerk. Deáky Zita - Csoma Zsigmond - Vörös Éva. Bp, 1994. 39-58. 8 A magyar nyelv közigazgatásba történt bevezetése után az idegen (elsősorban német) neveket is egyre inkább magyaros formában írták, ami egy-egy név többféle írásmódjához vezetett, akár egyazon iraton belül is. Mivel korszakunkban a pápai zsidóság beszélt nyelve a német volt, a nevek egységesítésére a német változatot használjuk abban az esetben is, ha esetleg az iratot fogalmazó azt magyarosan írta. Kivételt csupán Löw Lipót esetében teszünk, kinek neve magyaros formában rögzült a köztudatban és a szakirodalomban is. 9 A hét éven át elhúzódó ügy aktáit a vármegyei iratok őrizték meg: Veszprém Megyei Levéltár (továbbiakban VeML): IV 1. t: A pápai zsidóságra vonatkozó iratok. 10 A zsinagógaépítés ügyében keletkezett iratokban több helyen is 4000 fős közösséget említenek, ezzel szemben az 1848-ban készült név szerinti összeírás 2961 főt tartalmaz. L. Jakab R. : Pápa város i. m. 97. 11 VeML: IV 1. t: A pápai zsidóságra vonatkozó iratok: 1841. júl. 14, 1846. júl. 29, 1846. szept. 29. Ez 250 családfőt jelent. Hét év múlva 601 zsidó háztartást írtak össze a városban. L: Jakab R.: Pápa város i. m. uo. 12 VeML: IV 1.1: A hitközségi elöljárók nyilatkozata a vármegyei vizsgálat során. é. n. [1846]
