Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Ortodoxok és újítók a pápai zsidó községben az 1840-es években
Jakab Réka KOSER-E A RABBI?" Ortodoxok és újítók a pápai zsidó községben az 1840-es években A magyarországi zsidóság körében már az 1869-es nyilvános szakadást megelőzően a reformkorra visszanyúlóan kialakultak a későbbi neológia és ortodoxia irányzatai. A felvilágosodás és a nyomába lépő modernizáció kikezdte a hagyományos zsidó társadalom szabályait. Emellett a többségi társadalomba való betagozódás igénye egy lassú kulturális beolvadási folyamatot is elindított. A zsidó vallásjog, a halakha megtartása és a modern társadalmi létforma közt fennálló feszültség óhatatlanul maga után vonta a vallási reformok szükségességét. A gazdasági életben nagyobb szabadságra szert tevő zsidóság számára a modernizáció meghozta a vallásszabadságot is. A társadalomban való jobb érvényesüléshez, a felemelkedéshez szükségessé vált a vallási hagyományok terhétől kisebb-nagyobb mértékben való megszabadulás, az elkülönülést igénylő vallási előírások lazítása, megváltoztatása. A hagyományokhoz betű szerint ragaszkodó konzervatív állásponthoz képest az újítók (később elterjedt megnevezéssel: neológok) a zsidóság társadalmi beilleszkedése érdekében nyitottak kívántak lenni a kor új eszméi előtt és elfogadták a polgári szabadság eszméjét is. A kor szellemét a halakha megsértése nélkül kívánták kifejezésre juttatni a zsinagóga épületben és a liturgiában egyaránt. Mivel a vallási törvényeket a Tóra,1 a Talmud2 és a Sulhán Aruch3 együtt tartalmazza, azok, akik a hitközségekben újításokat akartak bevezetni, az ezekben található előírások összhangban maradására kellett ügyeljenek. A fő törésvonalat egy-egy vallási előírás halakhikus voltának megítélése jelentette. Egyszerűen szólva, a reformerek kevesebb tiltást láttak halakhikusan megalapozottnak, mint az ortodoxok, ezért jóval több előírás betartását ítélték szükségtelennek, vagyis elhagyhatónak. A 19. század első felében az ortodoxia fellegvárának tekintett Pozsony nagy hatású rabbija, Chátám Szófér együtt igyekezett érvényesíteni a rabbinikus, a tórái és a talmudi alapon hozott tiltásokat, így kívánta megakadályozni a vallási hagyományok lazulását. Azaz a rabbinikus döntést egyenrangúnak tekintette a tórái előírással. A német nyelv használatát nem tartotta halakhikusnak. A német nyelvű prédikáció ellen azért tiltakozott, mert a nyelvtudást világi irodalom olvasá-1 (héb.) A. m. a tan. Mózes öt könyve. 2 (héb.) A. m. szóbeli tan. Az i. sz. 5. században lezárt szabály- és magyarázatgyűjtemény, a zsidóság jogi és vallási alapvetése, szokásjogi és bibliaértelmezési gyűjteménye, amely mintegy háromezer zsidó tudós magyarázatát tartalmazza. 3 (héb.) A. m. terített asztal. A 16. században létrejött zsidó szabály- és törvénygyűjtemény.
