Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Sasfi Csaba: Felekezetiség és a középiskolai szocializáció színterei. A magyarországi középiskolai diákság felekezeti viszonyai a 19. században
FELEKEZETISÉG ÉS A KÖZÉPISKOLAI SZOCIALIZÁCIÓ SZÍNTEREI 581 egy iskolában érték el az 50 százalékot, és további négy középiskolában volt részarányuk 40 százalék fölött, és képeztek így a diákságon belül relatív többséget. Továbbá az is lényeges, hogy az öt iskola közül csak kettő volt 8 osztályos teljes szervezetű, érettségit adó középiskola. Megállapíthattuk továbbá azt is, hogy ahol a fentiek szerint nagyobb arányú volt a vagyoni elit, ott a felekezeti összetétel is vegyes volt ugyan, de az átlagot csak alig meghaladóan. Eredmények és következtetések - A 19. század során az évszázad első felében még szinte teljesen zárt nagy felekezeti iskolai szektorok fokozatosan megnyílnak: a protestánsokjobban, a katolikusok egy kicsit kevésbé. A '90-es évek elején a katolikus szektor iskolái nem nyílnak tovább, sőt kissé visszazáródni is látszanak. A felekezeti nyitás hátterében mindkét keresztény egyház esetében a zsidó felekezetű tanulók növekvő száma állt: a szélesen értelmezett katolikus szektor azonban nagyobb számmal és részaránnyal vette ki ebből a részét, mint a két protestáns felekezet iskolái. A katolikus-protestáns tanulók vegyülése pedig aszimmetrikus volt: míg az első két időpontban több protestáns diák látogatta a katolikus iskolákat, mint viszont, addig 1872-től számszerűen nagyjából kétszer annyi katolikus diák járt protestáns középiskolába, mint fordítva. - A közel ötven évet átfogó időszakban hat időmetszetben végzett iskolánkénti vizsgálat alapján meghatározott hét leginkább vegyes felekezetű középiskola nem mutat egyértelmű képet: benyomásunk szerint a diákoknak ezekben az iskolákban való felekezeti keveredése inkább a körülmények meghatározó erejét mutatja, mintsem szándékok és tudatos törekvések következményét. (A felekezeti heterogenitás a gimnazisták között inkább az alsó tagozaton, inkább kisebb létszámú iskolákban és inkább kisvárosban jelentkezett, és minden esetben olyan helyen, ahol más középiskola nem volt.) Ezt a megállapításunkat majd további kutatások során bizonyítani is igyekszünk a mostani elemzésünk során kitűnt egyes gimnáziumok részletesebb intézményi és kontextuális elemzésével. - Elemzésünk másik fő kérdését is megválaszolhatjuk: a diákok felekezeti keveredése nem járt együtt a társadalmi hátterük exkluzivitásával. A vagyonosabb közönségű iskolák felekezeti összetétele csak valamivel kevertebb az átlagosnál. De hozzá kell tennünk, hogy eleve nem volt erre a középiskolai oktatási rendszerre jellemző az exkluzív elitiskola: nagyrészt társadalmilag vegyes diákságú iskolákban nevelődött az elit, és megkockáztatható talán az a kijelentés is, hogy a középiskolák társadalmilag heterogénebbek tűnnek, mint felekezetileg. Ez a heterogenitás alapvetően egyfajta középosztályi dimenzióban értendő, amely legfeljebb a kisbirtokos-kispolgári világ felé tágult. A kisbirtokos közönség azonban nem egy esetben éppen felekezetileg homogén kisebb gimnáziumokban kezdte (és végezte) tanulmányait. Végső soron az eredeti kérdésfelvetésünkre sommásan azt válaszolhatjuk, hogy a felekezeti összetétel
