Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
54 SZŐKE ZOLTÁN szág) hangoztatták a hivatalos tárgyalások, baráti beszélgetések, fogadások és pohárköszöntők alkalmával is.2 4 Az egyik legkorábbi hivatkozást egy 1961-re vonatkozó követi jelentésben találhatjuk: „A vietnami vezető elvtársak a legtöbb beszélgetésnél megemlítik, hogy a magyar párt- és kormányszervek értik meg legjobban politikai és gazdasági problémáikat." [...] „és gyakran kiemelik fennálló jó személyi kapcsolatainkat."2 5 Mindezek komolyságát a vietnami források alapján lehet majd ellenőrizni, mindenesetre úgy tűnik, hogy a magyar vezetés hajlamos volt hitelt adni a hízelgő vietnami kijelentéseknek. A magyar segítségnyújtás számszerű adatai e tanulmány keretei között nem kerülnek részletes ismertetésre. Meg kell azonban említeni azt a levéltári iratanyagban világosan tükröződő tényt, hogy a Magyarország által Vietnamnak nyújtott gazdasági és katonai támogatás abszolút értékben kifejezve is számottevő volt, de mindenképpen messze meghaladta azt a mértéket, amelyet az egyébként is gazdasági nehézségekkel küzdő ország gond nélkül megengedhetett volna magának. Nem kétséges, hogy az MSZMP vezetése a feltűnően nagylelkű anyagi támogatással politikai befolyást kívánt „vásárolni" Hanoiban. A vietnami pártvezetők azonban meglehetősen egyoldalúan értelmezték a „proletár internacionalizmus" fogalmát. Az „imperialista agresszorok" elleni harcuk támogatását minden szocialista ország szent kötelességének tekintették, e harc stratégiáját illetően — s így a stratégia megvalósításához szükséges erőforrások mértékére és jellegére vonatkozóan — azonban nem fogadtak el „elvtársi jó tanácsokat," sőt minden beleszólási kísérletre ingerülten reagáltak. A vietnamiak rögeszmés titkolózása és folyamatos követelőzése nem csekély bosszúságot okozott a testvérpártok vezetőinek. Stanley Karnow idézi egy helyütt azt a vietnamiak között népszerű viccet, amely találóan világít rá Hanoi és európai szövetségesei ellentmondásos viszonyára. Amikor egy alkalommal a vietnamiak szokás szerint még több segélyt kértek Moszkvától, a Kreml megelégelte és segély helyett azt a választ küldte, hogy „Húzzátok szorosabbra a nadrágszíjat!" Erre a vietnamiak azt üzenték vissza: „Küldjetek nadrágszíjakat!"26 A NEFB-ben való részvételre való felkéréssel viszont Hanoi a maga módján kétségkívül a „testvéri magyar nép" iránti háláját kívánta kifejezni, s a megtisztelő NEFB-tagságért nem is várt további ellenszolgáltatást. Erre utal, hogy a magyar delegáció aktív támogatási erőfeszítéseit a vietnami fél nem fogadta különösebb lelkesedéssel. A kiküldött kontingens vezetői gyakran panaszkodtak Budapestnek a vietnamiak NEFB iránti „kellemetlen" passzivitása, közönyös magatartása miatt.27 24 Kardos János vezérőrnagy, VK. 4. Cs.f. Vezérkari Főnök helyettese feljegyzése Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes részére, „A vietnami-magyar katonai segélytárgyalásokon elhangzott politikai állásfoglalásokról," 1967. október 6. MOL, Külügyminisztérium, 1967, Vietnam, TÜK iratok, 00585/40/1967, XIX-J-1-j, 94. doboz.) 25 Kovács László hanoi ideiglenes ügyvivő Péter Jánosnak, „Összefoglaló a VDK külpolitikai munkájáról," 1962. február 1. MOL, 1962, Vietnam, TÜK iratok, 002180/1/1962, XIX-J-1-j, 3. doboz, p 6-7. 26 Karnow, S.: Vietnam i. m. 53. 27 Szőke Zoltán: Magyar békefenntartók Vietnamban. Külpolitika, 5. (1999: 3-4.sz.) 165.
