Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Sasfi Csaba: Felekezetiség és a középiskolai szocializáció színterei. A magyarországi középiskolai diákság felekezeti viszonyai a 19. században
FELEKEZETISÉG ÉS A KÖZÉPISKOLAI SZOCIALIZÁCIÓ SZÍNTEREI 569 szében a felekezeti jelleg, mint tartalom is egyre inkább visszaszorult az állami képzési-oktatási célok, szándékok mellett. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a szekularizációs paradigma az oktatás terén oly módon jutott érvényre, hogy a különálló felekezeti magas műveltségek helyébe fokozatosan az állam felekezetek feletti általános nemzeti műveltség-eszménye került. Ez a folyamat az 1879-es gimnáziumi tantervvel vette kezdetét. Ezek, a különböző szinten működő tényezők nyilvánvalóan bonyolult hatásrendszert alkottak, amelyek makroszintű vizsgálatára alkalmas adatbázissal jelenleg nem rendelkezünk, és bár lehetségesnek tartjuk létrehozását, ez mindenképpen alapos mintavételi előmunkálatokat és tetemes adatgyűjtési és rögzítési feladatokat igényelne. Ezért a kérdés vizsgálatának egy olyan módját választottuk, amelyre a jelenlegi adottságok is lehetőséget nyújtanak: az egyes iskolák intézményi és kontextuális elemzésével kíséreljük meg a válaszadást. Az ily módon kapható válaszok természetesen inkább feltáró jellegűek lesznek, és csak kiindulópontként szolgálhatnak az általánosabb magyai'ázatokra is alkalmas adatbázis kialakításához és átfogó kérdések, hipotézisek megfogalmazásához. Az intézményre és környezetére koncentráló megközelítés érdeklődése először az egyes iskolák „közönségére", a diákokra és azok szüleire irányul, ezt követheti az oktatás személyi-tárgyi feltételeinek számbavétele. A diákság összetétele szempontjából alapvető kérdés, hogy a diákok döntően helybeliek-e avagy az iskola szűkebb-tágabb vidékéről érkeztek. Ha dominánsan helybeli egy iskola diáksága, akkor egy szűkebb társadalmi térben, nagyobb koncentrációjú és lényegében azonos feltételek mellett létező népességet kell szemügyre vennünk, azaz maga az iskolaszékhely társadalma a további elemzés tárgya. A vidéki diákok többsége esetén pedig tágabb, ritkább szövetű és összetettebb a társadalmi kontextus. Az iskola intézményhálózati pozíciója sem kevésbé fontos dimenziója ennek a megközelítésnek. Vagyis annak megállapítása, milyen más középszintű iskolák működnek az adott településen. Szempontunkból a felekezeti jelleg a legfontosabb, de korántsem érdektelen a helyben választható iskolák típusa sem. Ahol ugyanis nincs csak egy iskola, gyakorlatilag nincs választási lehetőség, pontosabban nem egyenlő lehetőségek között van csak mód a választásra. A fenti megközelítésű és logikájú elemzésre az ad lehetőséget, ha a statisztikai adatok széles köre iskolánként is rendelkezésünkre áll. A teljes körű iskolasoros adat-összeállítási forma meglehetősen régi eredetű, az 1780-as évektől kezdődő és folyamatosan alakuló adatkezelési gyakorlat. Kezdete a Helytartótanács által iskolai félévenként készített és a kancelláriához felterjesztett tanulólétszám-kimutatás volt.1 5 Ezekben a királyi felsőbb, vagyis közép és felső iskolák tankerületenként sorban szerepelnek minden osztályuk létszámadatával. 1850 után az adatok köre kibővült és bizonyos időszakonként rendszeres 15 Deductio Numerum Studiosae Juventutis cum Exordio/Fine Scholaris Anni ... Litteraria Instituta in Regno Hungáriáé frequentantis exhibent, 1842-től már magyar nyelven: Őszes kimutatása az ... tanév végével a Magyar-Országba és hozzákapcsolt részekben köz-tudományi intézetekbe járt ifjúságnak számárúi. MOL C 67
