Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Sasfi Csaba: Felekezetiség és a középiskolai szocializáció színterei. A magyarországi középiskolai diákság felekezeti viszonyai a 19. században
FELEKEZETISÉG ÉS A KÖZÉPISKOLAI SZOCIALIZÁCIÓ SZÍNTEREI 565 umban görögkeleti és katolikus diákok jártak ugyan, de csak a reformkorral kezdődően, alig 4 százalékot kitevő mértékben.4 Erdélyből a Marosvásárhelyi Református Kollégium diákjairól vannak ismereteink: az 1800-1848 közötti matrikula bejegyzései szerint mindössze négy katolikus fiú „írt alá a Főtanoda törvényeinek", vagyis tanult az akadémiai tagozaton 1845-1848 között.® A fenti adatok alapján határozottan megállapítható, hogy a 19. század első felében több protestáns felekezetű diák tanult katolikus középiskolában, mint fordítva. Mindez nem annyira meglepő, ha tudjuk, hogy a 18. század végén és a következő század elején is újra és újra kibocsátja a király azon rendeletét, amelyben a katolikus ifjaknak megtiltja a protestáns iskolák látogatását.6 A korábbi ellenreformációs elszántság így hitvédelemmé szelídült. Ezt támogatta az a további körülmény is, hogy míg a katolikus iskolákban folytatott tanulmányok lényegében ingyenesek voltak, addig a többnyire közvetlenül az egyes hitközségek által fenntartott protestáns iskolákban a más felekezetű diákoknak jelentős tandíjat kellett fizetniük. A két protestáns felekezet, az evangélikusok és reformátusok között azonban jóval gyakoribb volt az „áttanulás", sőt a diákcsere intézményesítetten is folyt, aminek során a német nyelvű evangélikusok magyarul, a magyar nyelvű reformátusok németül tanultak egymás iskoláit látogatva.7 Az 1848-as polgári forradalom után a felekezetiség elkezdett háttérbe szorulni az állampolgáriság mögött. Már a '40-es évek második feléből származó felekezeti összetétel adatai is jelzik ennek a folyamatnak a kezdetét, de az '50-es évek végén már számszerűen is egyértelművé vált a felekezeti elzárkózás oldódásának megindulása. Hunfalvi János adatai alapján az 1858/59-es tanévben a magyarországi evangélikus középiskolákban a saját felekezetű diákok aránya már csak alig haladta meg a háromnegyedet, a katolikus intézetekben a 80 százalékot és a reformátusoknál a 90 percentet.8 Lényeges momentum, hogy 1851-1895 között — több-kevesebb rendszerességgel — nyilvánosságra kerültek az egyes középiskolák alapvető és idővel egyre szélesebb körűen felvett adatai, mint erre alább még részletesebben is kitérünk. Ezek között kezdettől szerepeltek a diákok felekezeti megoszlására vonatkozó adatok. Ezek az iskolasoros statisztikák kitűnő alapját képezik az e témakörben végzett társadalomtörténeti vagy történeti-szociológiai vizsgálódásnak. Ilyen elemzést végzett elsőként Karády Viktor, aki felekezeti szinten aggregált idősoros adatokat vizsgált a kiegyezéstől a II. világháborúig Vallási szegregáció és iskolai piac címmel.9 Ez 4 Rácz István: Az ország iskolája. A Debreceni Református Kollégium gazdasági erősforrásai. Debrecen, 1995. 37-38. 5 A Marosvásárhelyi Református Kollégium diáksága 1653-1848. Bevezetéssel közzéteszi Tonk Sándor, Szeged, 1994. 171-176. 6 Fényes Elek: Magyarország statistikája 3. kötet. Pesten, 1843. 96., Blásy 1844. 47. és 69. §§, Kármán Mór: Közoktatásügyi tanulmányok II. Közoktatásunk múltja. Bp. 1911. 128., Kornis Gyula: Az 1826/27-ik évi országgyűlés és a magyar közoktatásügy. Magyar Paedagogia 1925. 81-95. 93., Rácz 1995. 7 Ugrai 2007. 113. és 165-169. 8 Hunfalvy János: Gymnasiumaink állása 1852/3-tól 1858/9-ig. Statisztikai Közlemények 1861. 1. kötet 22-48. 37. oldali táblázat 9 Karády Viktor: Vallási szegregáció és iskolai piac: más vallású diákok a felekezeti gimnáziumokban (1867-1944) In: Karády Viktor: Zsidóság és társadalmi egyenlőtlenségek (1867-1945). Bp., 2000. 169-192.
