Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Batthyány Lajos és a bécsi magyar külügyminisztérium
BATTHYÁNY LAJOS ÉS A BÉCSI MAGYAR KÜLÜGYMINISZTÉRIUM 551 Nem tudjuk, mi volt az osztrák külügyminisztérium július 31-iki jegyzékében. Batthyány és Jellacic a napokban zajlott sikertelen bécsi találkozója, Batthyánynak Doblhoff belügyminiszterrel folytatott feszült hangulatú értekezése után lojális javaslatra nem gondolhatunk. Az bizonyos, hogy a magyar kormány a konzulok ügyében nem léphetett önállóan, mint a frankfurti megbízottak küldésekor. Ebben az esetben nemcsak nem lehetett kikerülni Esterházy minisztériumát, hanem — mint Szöllősi esete mutatja — az osztrák féllel együttműködve képzelték a megoldást. így a konzulok ügye lekerült a napirendről akár Wessenberg jegyzékének feltételei miatt (mert nem feltételezhetjük, hogy az nem került Batthyány kezébe), akár azért, mert Béccsel való együttműködés úgy megromlott, hogy a június 6-iki határozatokat nem lehetett végrehajtani. A Batthyány-kormánynak volt másik, kezdetben reménnyel bíztató kezdeményezése, amely egy új törvény megvalósítását kísérelte meg. Az 1848: XXVII. tc.-ről volt szó, amely Dalmáciából a magyar kormányhoz tartozó Fiume és Buccari (a magyar tengerpart) szabad kereskedelmi kerületek jogállását szabályozta, igazgatását modernizálta, s biztosította Fiume követének helyét az országgyűlésen. A térség problémájával már a Miniszteri Bizottmány is foglalkozott, így március 31-én Fiume helyettes kormányozójának adott válaszában helyeselte, hogy nyilvánossá tették a kapitányi üléseket. Azt azonban, hogy a kapitányi tanácsban növeljék a polgárok számát, ezt a törvényhozás várható intézkedésétől tette függővé.121 A kormány első, április 12-én tartott ülésén foglalkozott a magyar tengerpart, pontosabban a magyar hajózás kérdésével. Kossuth előterjesztésére határozták, hogy herceg Esterházy szólítsa fel hivatalosan az osztrák külügyminisztert, hogy a magyar színek iránt az országgyűlésen alkotott törvény értelmében biztosítsa, hogy a magyar lobogót minden külföldi kikötőben elismerjék.12 2 Osztrák zászló alatt hajózva ugyanis kiteszik magukat „az olasz forradalom" (a velencei flotta) támadásának. A Batthyány-kormányt nemcsak a hatósága alá tartozó két kerület, hanem egész Dalmácia jövője foglalkoztatta. Batthyány egy dalmáciai származású hadnagyot, bizonyos Natáli Mátét küldte április 26-án hivatalos megbízással Fiúméba. A küldetés célját nem ismerjük, nincs nyoma a megbízólevélnek. A rövid utasítás csak annyit tartalmaz, hogy feladatának elvégzése után a hadnagy két hónap szabadságot kap.12 3 Ugyancsak április 26-án megtörtént Fiume kormányzójának kinevezése.12 4 Rövidesen napirendre került a dalmáciai tengerpart védelmének megszervezése a szárdiniai (piemonti) és nápolyi hajóhad támadásai ellen. Az osztrák hadügyminisztérium május 4-én felszólította magyar megfelelőjét, hogy Pestről (az Újépületben szállásoló 5. Berwaldo tüzérezred állományából) küldjenek két század tüzért Fiume védelmére. Május 8-án Batthyány távollétében a Deák Ferenc elnökletével ülésezett minisztertanács 121 B. iratai 217. 122 Min.tan.jkvek 20. Esterházy háromszori sürgetésére az osztrák külügyminisztérium júl. 31-én közölte, hogy eleget tett a kérésnek. Hajnal, Külpolitika 177. (jegyzet) 123 B. iratai 401. Natali Máté jelentését nem ismerjük. Kiküldetése napján fordult Jellacic Ferenc Károly főherceghez, s követelte a Dalmácia feletti rendelkezés jogát. Károlyi Árpád, Németújvári gróf Batthyány Lajos főbenjáró pöre. (a továbbiakban: Károlyi, Batthyány) 1932. I. 141. 124 Hajnal, Külpolitika 119.
