Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
50 SZŐKE ZOLTÁN hérházi vezetés nem hitt a kommunista rezsimek őszinte tárgyalási szándékában; kétségbe vonta, hogy a közvetítési kísérletek Hanoi felhatalmazása alapján történtek; valamint — s ez volt a döntő szempont — a korai tárgyalásos rendezés nem szerepelt a Fehérház saját terveiben. Az 1970-es évek végén azonban úgy tűnt, hogy a kérdést eldöntötte egy disszidens magyar diplomata egyértelmű állásfoglalása. A vasfüggöny lebontásáig Magyarország Vietnammal kapcsolatos diplomáciai akcióit illetően Radványi János volt washingtoni magyar ügyvivő1 0 1978-ban az Egyesült Államokban megjelent Delusion and Reality („Káprázat és valóság" vagy „Megtévesztés és valóság") című angol nyelvű visszaemlékezése11 jelentette az egyetlen „első kézből" származó forrást. Radványi könyvének központi motívuma az 1965-66 telén lezajlott Washington és Hanoi közötti tikos magyar békeközvetítési kísérlet. Az amerikai vezetés 1965. december 23. és 1966. január 31. között — egyebek mellett a Hanoi tárgyalási készségére vonatkozó, magyar és szovjet forrásból származó információk alapján1 2 — 37 napra felfüggesztette Észak-Vietnam bombázását. A bombázási moratórium idején lázas diplomáciai tevékenység vette kezdetét. Johnson elnök 1966. január 2-án nyilvánosságra hozta az Egyesült Államok 14-pontos rendezési javaslatát, amelynek népszerűsítése érdekében a Fehér Ház 145 országra kiterjedő diplomáciai kampányt indított. Az amerikai „békeoffenzíva" valójában a közvéleménynek szóló propagandafogás volt. A Washington és Hanoi közötti tényleges diplomáciai lépések a Varsó és Budapest által kiépített titkos közvetítői csatornán keresztül zajlottak. Radványi szerint azonban a magyar akció egyetlen célja — leszámítva Péter János külügyminiszter állítólagos nagyzási hóbortját — Washington félrevezetése volt. Az amerikai „agresszió" fokozódása miatt aggódó Moszkva — állítja az egykori magyar diplomata — 1965 tavaszán annak érdekében mozgósította kisebb szövetségeseit, hogy titkos diplomáciai csatornákon keresztül hitessék el az amerikai vezetéssel: amennyiben Észak-Vietnam bombázása néhány hétig szünetel, Hanoi hajlandó lesz tárgyalásokba bocsátkozni egy esetleges tűzszünet feltételeiről. Ehelyett a bombázás szünetében szovjet segítséggel korszerű légelhárító-rendszer épülhet Hanoi köré, a Ho Si Minh-ösvényen pedig felgyorsulhat a hadianyag-utánpótlás és az északi csapatok délre szállítása.13 Radványi, aki beosztásánál fogva az események egyik kulcsszereplője volt, állítása szerint minderről csupán utólag, 1966 nyarán értesült, amikor Budapesten alkalma nyílt betekinteni a Külügyminisztérium titkos „Vietnam-dossziéjába."1 4 Miután rá-10 1957. február-1968. október között Magyarországot ideiglenes ügyvivők (Chargé d'affaires ad interim) képviselték az Egyesült Államokban. A Magyar Népköztársaság első kinevezett és akkreditált washingtoni nagykövete Nagy János volt (1968. október 7-1971. június 4.). 11 Radványi János: Delusion and Reality: Gambits, Hoaxes, & Diplomatic One-Upmanship in Vietnam. Gateway Editions, South Bend 1978. 12 A szovjet felvetéshez 1. Memorandum of Conversation between the President's Special Assistant for National Security Affairs (Bundy) and the Soviet Ambassador (Dobrynin), 24 November 1965. In U.S. Department of State: Foreign Relations of the United States (FRUS). 1964-1968, Volume XIV: The Soviet Union, February-December 1965. Washington 2001. 356-357. 13 Radványi J.: Delusion and Reality i. m. 52. 14 A Külügyminisztériumban valójában több „vietnami dosszié"-t is összeállítottak. Radványi valószínűleg a Péter János számára 1966-ban készített irategyüttesről ír könyvében. Ez jelenleg a
