Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Az „Ellenőr" - egy ellenzéki zsebkönyv születése
AZ „ELLENŐR" - EGY ELLENZÉKI ZSEBKÖNYV SZÜLETÉSE 527 Kossuthnak szóló levelében már jelezte, hogy a kötet kissé késve jelent meg, bár abban reménykedett, hogy „még most is tehet hasznot."11 8 A hírlapi tudósításokon kívül az általunk ismert forrásokban csak olyan személyek leveleiben esik róla szó, akik maguk is szerzői voltak a kötetnek, vagy a kötet valamelyik szerzőjéhez írták levelüket. A többi kiadott (és általunk ismert kiadatlan) levélben a munkát meg sem említik; de a kevés számú fennmaradt naplóban (Széchenyi, Lónyay Menyhért) sem találunk róla semmit. Ennek több oka is lehetett. Egyrészt, a terjesztés kétségkívül csak az ellenzék nem hivatalos csatornáin történhetett - bár ezek a csatornák viszonylag jól működtek. Másrészt, a kötet megjelenése kétségkívül elkésett. Az „Ellenzéki Nyilatkozat" tartalma ekkor már ismert volt a politizáló közvélemény előtt, s nemigen gyakorolhatott hatást a politikai erőviszonyok alakulására - amire az 1847 őszi követválasztások előtt még alkalmas lett volna. Kossuthnak a Konzervatív Párt programját ízekre szedő értekezése is hasonló okokból késett el. A többi írás nagyobbrészt az ellenzék által korábban és az 1847-1848-as országgyűlésen is felvetett témákat taglalta - ám döntően új érveket egyikben sem hozott. Végül volt még két tényező. Az egyik, amely a kötetet némileg visszhangtalanná tette, szintén az országgyűlés eseményeihez köthető. 1848. január-február fordulóján az ellenzéki egységen repedések keletkeztek. Az ellenzék egyes vezetői unták azt, hogy az alsótáblán elért sikerek ellenére a törvényhozás munkája egy helyben topog. Ebben a helyzetben az ellenzék egyes mérsékelt képviselői — Széchenyi intencióinak megfelelően — érintkezésbe léptek Apponyi György kancellárral. Az alku lényege az lett volna, hogy a kormány hozzájárul a városi kérdés (a városok belső demokratizálása, s ennek révén több országgyűlési szavazathoz juttatása) rendezéséhez és még néhány reformköveteléshez, ha az országgyűlés kedvezően fogad egy, az adminisztrátori rendszer fokozatos megszüntetését ígérő királyi leiratot. A cél Kossuth háttérbe szorítása volt, s erre sikerült megnyerni ifj. Pázmándy Dénest, Szentkirályi Mórict, Lónyay Menyhértet és Gábort, de tudott a tervről a Kossuth arroganciájáról panaszkodó Szemere Bertalan is. A február l-jén megérkező leirat azonban olyan általános és semmitmondó megfogalmazásokat tartalmazott, hogy kétséges volt annak kedvező fogadtatása. A február 5-i kerületi ülésen Szent-Iványi Károly azt javasolta, hogy mondjanak köszönetet az uralkodónak a leiratban kifejtett jó szándékáért, de ragaszkodjanak ahhoz, hogy az adminisztrátori rendszert még az országgyűlés időtartama alatt számolják fel. Ezzel szemben Lónyay Menyhért indítványában ügy vélte, hogy a királyi leirat következtében megszűnt a rendek aggodalma az adminisztrátori sérelem ügyében. A szavazás során Lónyay indítványa jutott többséghez. Kossuth ezek után kijelentette, hogy „e szavazat következésében az országgyűlésen többé béke nem lehet, hanem harc lesz az utolsó percig", de aztán zseniális taktikai érzékkel kijelentette, hogy a rendek a szavazással arról nem döntöttek, hogy elállnak-e az adminiszt-1848. dec. 30-án Tasnerhez intézett levelében elégedetlenkedett Vörösmarty, Fáy és Horváth Mihály (Széchenyi távollétében) kifejtett akadémiai ténykedése miatt. Közli Bártfai Szabó L.: Adatok i. m. II. 619-620. 118 Bajza - Kossuth, Pest, 1848. jan. 15. Közli Dezsényi B. - Salacz G.: Két ismeretlen Bajza-levél i. m. 94-95.
