Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Az „Ellenőr" - egy ellenzéki zsebkönyv születése
528 HERMANN RÓBERT rátöri rendszer által okozott egyes sérelmek tárgyalásától is. Az elkövetkező napok vitáiban végül is ez a kossuthi álláspont győzedelmeskedett.11 9 A másik tényező, amely az „Ellenőr"-t „kiszorította" a közbeszédből (vagy „be sem engedte" oda): csaknem egy időben az „Ellenőr"-rel, 1848. február l-jén egy másik munka is megjelent: Széchenyi István gróf neve alatt, de jórészt Kovács Lajos munkájaként a „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül" szóló könyv. Ebben Széchenyi az ország Budapest központú vasúti hálózatának kiépítése mellett foglalt állást, ellentétben a Kossuth által pártolt vukovár-fiumei vasútvonallal. A művet Széchenyi tucatnyi követnek elküldte, eljuttatta a megyékhez, s kiosztatta az országgyűlési iíjúság körében is. Egyértelműen kijelenthető, hogy az elkövetkező hetekben ez a munka foglalkoztatta az országgyűlési közvéleményt, s részben ez határozta meg a közbeszédet. Széchenyi és a vele szövetkező centralisták célja ugyanis az volt, hogy ebben az — eddig mellékesnek látszó kérdésben — visszaszorítsák, s ha lehet, megbuktassák Kossuthot. A vukovár-fiumei illetve a pest-fiumei vasútvonal körüli vitákban szinte biztosnak látszott Kossuth veresége. Némi időhúzás árán azonban Kossuthnak ezt sikerült elhárítania.120 Március l-jén aztán megérkezett a párizsi forradalom híre, s ezzel a reformellenzék előtt is új távlatok nyíltak. Azaz, visszatérve az „Ellenőr"-re, előbb a január 30-i királyi leirat körüli izgalmak, aztán Széchenyi könyve és a hozzá kapcsolódó politikai vita, majd a nemzetközi politikai fejlemények tették idejét múlttá az ellenzéki zsebkönyvet. A szerkesztőnek és a szerzőknek ugyanakkor vigaszul szolgálhatott, hogy 1848. március 15. után a kötetet immáron nyíltan lehetett hirdetni a hírlapokban, s meg lehetett vásárolni Pesten a Kilián és társa könyvkereskedésében.121 A kötet tehát paradox módon éppen azért nem lett könyvsiker, mert a benne foglalt írások által képviselt eszmék győzelmet arattak. 119 Az akcióra ld. Lónyay Menyhértnek 1847-8-diki naplója. In: Szószék és csatatér. Politikusi visszaemlékezések és naplók 1848-49-ből. S. a. r. Hermann Róbert. Bp., 2000. 44-58.; Kemény Zsigmond: Forradalom után. In: uő.: Változatok a történelemre. S. a. r. Tóth Gyula. Bp., 1982. (1850.) 287-289.; Wirkner Lajos: Élményeim. Néhány lap 1825-től 1852-ig terjedő nyilvános pályám naplójegyzeteiből, Pozsony, 1879. 191-194.; Idősb Szőgyény Marich László országbíró emlékiratai. Kiadják fiai. I. k. Bp., 1903. 47-48.; Somssich Pál visszaemlékezése, közli Deák Ferencz beszédei i. m. II. k. 185-186.; Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből. S. a. r. Bessenyey Ferenc. Bp., 1894. 45-48.; Horváth Mihály: Huszonöt év i. m. III. 307-313.; Viszota Gy.: Széchenyi írói és hírlapi vitája i. m. II. CCLXXII-CCLXXXII. és 1134-1135. (jz.); KLÖM XI. 44-50.; Kosáry D.: Kossuth Lajos a reformkorban i. m. 428-431.; Molnár A.: „Viam meam persequor" i. m. 267-272. 120 Az egész ügyre ld. Viszota Gy.: Széchenyi írói és hírlapi vitája i. m. II. CCXC-CCCIII.; Gergely András: Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt (A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen). In: Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról. Bp., 1987. 323-379.; uő.: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút. Értekezések a történeti tudományok köréből 98. Bp., 1982. 121-152.; Kosáry D.: Kossuth Lajos a reformkorban i. m. 437-446. 121 Ld. erre a Pesti Hirlap 1848. márc. 18-i [helyesen: 19-i] 3. számában megjelent hirdetést, újraközli Petőfi-adattár i. m. I. 193. A szöveg szerint a kötet „megjelent és kapható" a Kilián és társánál. Mindezek, valamint Dezsényi B. : A Nemzeti Kör i. m. 191-192. alapján Kiss József úgy vélte, hogy a kéziratot 1847. június 1-je előtt eladták a Kilián és társa könyvkereskedésnek, s ez saját kockázatára nyomatta ki; így a szerzők megkapták honoráriumukat. Petőfi-adattár i. m. III. 236. Mint Bajza fentebb idézett 1848. jan. 15-i leveléből kiderül, Beniczky Lajos példány kért a honorárium helyett, de úgy tűnik, a többi szerzőnek is példányban fizettek.
