Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Az „Ellenőr" - egy ellenzéki zsebkönyv születése
AZ „ELLENŐR" - EGY ELLENZÉKI ZSEBKÖNYV SZÜLETÉSE 517 ján a megírás időpontja meghatározható lenne; ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a tervezett kötetről tudósító titkosrendőri jelentésben sem Fáy, sem Irinyi nem szerepel a szerzők között.6 1 Fáyról viszont tudjuk, hogy az ellenzék feladatáról és szerepéről már 1846-ban vitát folytatott a Jelenkor hasábjain Dessewffy Emil gróffal, s az „Ellenőr"-ben is erről írt tanulmányt.62 Egyik életrajzírója szerint az írás lényegében válasz Dessewffy vitacikkeire.6 3 Fáy szereplése azért is figyelemre méltó, mert ő is azok között volt, akiket a Jelenkorban 1847. január 3-án megjelent program (amely a nemzet és a monarchia kormánya közötti békés együttműködést javasolta, s amely kijelentette: „Nyomaték nélküli ujjhűzásban nem keresünk hazafiságot") a lap leendő szerzői között sorolt fel.64 Ugyanakkor egy Wesselényihez írott levelében elhatárolódott a [Széchenyi-féle] „progresszistáktól", akik „noha programjokat nem is láttam, nevemet is dolgozó társaik közé sorolták." Holott, folytatja Fáy, ő csak annyiban ért velük egyet, hogy ő maga is sikert óhajt, „és a kivihető legjobbal à Conto megelégszem, addig, míg a többit kivívni több erő és alkalom nyílik. De ezen à Conto kivívást csak úgy fogadom el, ha az, alkotmányos garanciákkal kellőleg ellátva létesülhet; holmi oktroyrozott engedmények nekem nem kellenek, sem testemnek, sem lelkemnek."65 Bajza tanulmánya az 1847. április 12-én „Az idegen nyelveknek a közéletben használása s a nemzeti erkölcsökre befolyása" címmel az Akadémián tartott felolvasásának szerkesztett változata volt.66 Nem tudni, hogy Bajza eleve 61 KLÖM XI. 279. 62 Fáy András: Az ellenzék, különösen a magyar. In: Ellenőr i. m. 1-24. - Fáy két cikke a Jelenkor 1846. február 22-i 15., illetve március 29-i 25. számában, Dessewffyé a Budapesti Hiradó 1846. évfolyamában a 342., 348-349. és 352. számaiban jelent meg. Ld. Badics Ferenc: Fáy András életrajza. Bp., 1890. 473^75.; 63 Erdélyi Pál: Fáy András élete és művei. Bp., 1890. 293-295. 64 Viszota Gy.: Széchenyi írói és hírlapi vitája i. m. II. 1158-1161. Fáyt a program aláírójaként tünteti fel A magyar sajtó története I. 1705-1848. i. m. 784-785. (A vonatkozó részt írta Kosáry Domokos). 65 Fáy András - Wesselényi Miklós, Pest, 1847. március 14. Közli Pap Károly. Br. Wesselényi Miklós levelezése íróbarátaival. Irodalomtörténeti Közlemények, 1906. (16.) 360-361. Fáy a levélhez mellékelte a Dessewffy Emil ellen írott két cikkét. A levél további részében örömét fejezte ki afelett, hogy „ a magyar ellenzék koncentrációja és irányadása iránt, úgy látszik, egyetértenek velem a többiek is", és éppen evégre hívták össze másnapra az ellenzék gyűlését Erdélyi P: Fáy András i. m. 293-295. tartalmilag idézi e levelet. Erdélyi, alaposan félreértve a szöveget, úgy vélte, hogy Fáy ellenszenvét a „fiatal politikusok radikálizmusa és heve" vívta ki. Wesselényi szintén ott idézett válaszából azonban úgy tűnik, hogy a progresszistákon nem általában az ellenzéki liberálisokat, hanem Széchenyit és követőit értette: „Azon is megvallom, nagyon örvendek, hogy megnyugtatál az iránt, miképp nem vagy dolgozó társa, s tehát cimborája sem azon pártnak, melynek emberei elvbarátjaikat megtagadván, ellenünk fordultak, s most rágalmakkal halmoznak minket, kikkel egy volt hitök, egy vallomásuk, s kikkel egybelvadottnak lehetett s kellett még néhány évek előtt politikai éltöket gondolni." Az eredetit ld. OSZK Kt. Levelestár. Wesselényi - Fáy, 1847. márc. 29. Ezt egyértelművé teszi az, hogy maga Széchenyi nevezte önmagát „becsületes progresszistának" a „Politikai programm töredékek" hasábjain. V ö. Velkey F: „Párt! Szólj, ki vagy!" i. m. In: Az Ellenzéki Nyilatkozat i. m. 61-66.; Velkey Ferenc: Egy pártnélküli pártcímke. Széchenyi István progresszista politikai önmeghatározásának hátteréhez. In: Széchenyi Magyarországa és Európa. Tudományos konferencia. Magyar Tudományos Akadémia és Budakeszi. 2000. szept. 21-23. Szerk. Pelyach István, Kőrösiné Merkl Hilda, Simon V Péter és Buday Miklós. H. n. [Bp.], 2004. 32-53.; 131. és 153-154. 66 Bajza József összegyűjtött munkái. S. a. r. Badics Ferenc. Harmadik, bővített kiadás. Bp., 1900. Negyedik kötet. 210-233. és 573. A közlő szerint „A czikk mind eszméi gazdagságánál, mind
