Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Az „Ellenőr" - egy ellenzéki zsebkönyv születése
AZ „ELLENŐR" - EGY ELLENZÉKI ZSEBKÖNYV SZÜLETÉSE 511 ző szerkesztői jegyzetet helyezte el: „Kisfaludy Sándornak, Ludovicea és Polytechnicum cím alatt lapjaink 270-ik számában foglalt cikkre írt hosszabb értekezését, melyet mai számunkra kiszedeténk, közbejött akadályok miatt nem adhatván, más cikket pedig helyébe szedetnünk lehetetlen lévén, bocsánatot kell kérnünk, hogy egyúttal két egész ívvel nem szolgálhatunk." Kisfaludy erre előbb 1844. január 23-án, majd február 13-án Döbrentei Gáborhoz fordult, s kérte, hogy szerezze vissza Kossuthtól a kéziratot, s juttassa el hozzá. Döbrentei meg is sürgethette ezt Kossuthnál, aki március 13-án küldte vissza Kisfaludynak a kéziratot olyan állapotban, „mikint az a szedők romboló kezeiből visszakerült, - bele vannak tehát iktatva mindazon jegyzetek is, melyekkel részint magam igazolására tartoztam, részint Kisfaludy úr kijelentett célját akartam előmozdítani. - Némelyeket tanácsosnak véltem magam, kitörülni, részint mert nem véltem hogy vesztene miattok a kézirat, részint mert ismervén a cenzúra szellemét, keresztül ereszthetővé tenni gondolám." Közölte, hogy a cenzor azzal dobta vissza a kéziratot, hogy „Kisfaludy úrnak hivatalos esküje nem engedheti, hogy hivatalos titkokat fedezzen fel." Kisfaludy időközben, 1844. február 25-én hosszú levelet intézett Batthyány Fülöp herceghez, amelyben anyagi segítségét kérte annak érdekében, hogy megírhassa az utolsó nemesi felkelés hiteles történetét, többek között azért, hogy „kitanulhassa a nemzet, mi legyen jövendőre a honvédelem ügyében teendője."2 9 Batthyány Fülöp azonban Sényi Gábor jószágigazgató útján március 26-án közölte Kisfaludyval, hogy a készülő munkát ugyan igen érdekesnek tartja, de megjelenésében „semmiképp, mint segédeszköz, nem léphet föl."3 0 Kisfaludy erre május 20-án Kossuthhoz fordult, s azt ajánlotta, hogy munkája megírásának és kiadásának támogatására alakuljon „egy tehetősebb hazafiakból összeálló, részvényes társaság", amely a támogatás fejében tulajdonába kapná a kéziratot, sőt, Kisfaludy más, eleddig ki nem adott munkáit is. Ugyanakkor Kisfaludy azt ajánlotta, hogy a kéziratot a nádor életében semmi esetre se nyomtassák ki. A levélhez mellékelte Batthyány Fülöp herceghez írott levelét, valamint a hercegi jószágigazgató válaszát is.31 Kossuth válaszát nem ismerjük, s a tervezett munka aligha készült el, hiszen Kisfaludy 1844. október 28-án meghalt. Egy 1846. február 26-i titkosrendőri jelentés már jelezte, hogy Kossuth egy olyan röpiraton dolgozik, amelynek tárgya többek között „az elhunyt költő, Kisfaludy Sándor végrendelete." Láthatólag tehát továbbra foglalkoztatta is az ügy.3 2 Kossuth 1847. május. 10-én Vörös Antalt kérte arra, hogy küldje el neki egykori cikkét és Kisfaludy említett válaszát, miután úgy tudta, hogy Vörösnél vannak a Pesti Hirlap cenzúra-példányai. „Az ellenzéki kör egy politikai albumot ad ki — írta, — abban lesz közrebocsátva némi rövid históriája az 1809-ki insurrectiónak Kisfaludytól, melyet ő, miután cikke a Hírlapban meg nem je-29 Ellenőr i. m. 293-318. 30 Ellenőr i. m. 318-319. 31 Ellenőr i. m. 319-335. 32 KLÖM XI. 254., magyar kivonatban Bártfai Szabó L.: Adatok i. m. II. 528.
