Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Az „Ellenőr" - egy ellenzéki zsebkönyv születése
512 HERMANN RÓBERT lenhetett, nekem mintegy testamentomul hagyott - boldogabb időkre. Ehhez tartoznék integráns részül ama kitörlött cikk - Bajza, az album szerkesztője nagyon sürget eziránt. Kérem szívesen, legyen szíves azt nekem elküldeni a legelső postával."33 Ez a két írás nem került be az „Ellenőr"-be, a Batthyány Fülöphöz, illetve Kossuthhoz intézett 1844. évi levelek, valamint Batthyány jószágigazgatójának válasza viszont igen.3 4 Az ügy érdekessége, hogy ez volt az az írás, amely a nemesi felkelés történetének kapcsán egyrészt bírálta a es. kir. hadsereg szellemét és német nyelvű adminisztrációját és vezényletét, s a honvédelmi rendszer átalakításának szükségességét fejtegette; másrészt — nem is annyira indirekt módon — az uralkodóházat, annak egyes tagjait, így (az akkor már halott) Ferenc császárt és királyt, József nádort és János főherceget is kritizálta.35 Kossuth tanulmányai és a „Magyar Szózatok" Maga Kossuth két tanulmányt írt a kötet számára. Saját neve alatt tette közzé az „Adó" című írást, amelyben amellett érvelt, hogy a következő országgyűlésen hozzanak törvényt a közteherviselésről; emellett itt válaszolt Széchenyi „Politikai programm töredékek" című munkájára.3 6 Ennél sokkal fontosabb volt a „Deregnyei" álnéven közzétett, „A magyar politikai pártok értelmezése" című tanulmánya, amelyben a konzervatív programmal kapcsolatban kifejtette, hogy míg az ellenzék kiindulópontja az 1790. évi X. törvénycikk Magyarország önállóságáról, addig a magukat konzervatívoknak, fontolva haladóknak nevező ellenfeleik a birodalmi egységet tekintik elsődlegesnek. Az ellenzék reformot akar - a konzervatívok legfeljebb zsíros kormányhivatalaikat akarják konzerválni. A nemzetnek tehát e két párt között kell választania. Kossuth szerint a konzervatívok győzelme oda vezetne, hogy Magyarország is az osztrák örökös tartományok sorsára jutna, amelyekben az abszolutisztikus kormányzati modell érvényesül. A közel 70 nyomtatott oldalt kitevő (s az eredeti kéziratban ennél hosszabb, de Bajza által megszelídített) munka immáron valódi válasz volt a Konzervatív Párt programjára; pontosabban, azt bizonyította be, hogy a konzervatívoknak nincs használható programjuk az ország előtt álló feladatok megoldására.3 7 (Nem zárható ki, hogy Kossuth az álnéwálasztással az 33 Kossuth - Vörös Antal, Pest, 1847. máj. 10. MOL R 123. Vörös Antal iratai. No. 32. 34 Ellenőr i. m. 293-335. 35 Sőt, név nélkül, de kijutott a bírálatból János főherceg „ügyetlen tábormesterének", az ekkor, 1844-ben, sőt, 1847-ben is még aktív Laval Nugent táborszernagynak, akiről Kisfaludy egyenesen azt állította, hogy a franciák 1809-ben megvesztegették. Ellenőr i. m. 314. 36 Ellenőr i. m. 448-572.. újraközli Viszota Gy.: Széchenyi írói és hírlapi vitája i. m. II. 876-945. V ö. KLÓM XI. 87. 37 Ellenőr i. m. 224-290., újraközli Viszota Gy.: Széchenyi írói és hírlapi vitája i. m. II. 835-875. (Bajza kihagyásainak és szövegváltoztatásainak jelzésével); Deregnyei (Kossuth Lajos): A magyar politikai pártok értelmezése. S. a. r. Szigethy Gábor. Gondolkodó magyarok. Bp., 1989. - Megjegyzendő, hogy a konzervatívok önmeghatározásainak ellentmondásaira egy 1846. évi cikkében már Gorove István felhívta a figyelmet, s Kossuth szövegében néhány helyen ennek az írásnak a hatása is kimutatható, vagy legalább is érdekes, hogy mindketten hasonló érvelést használnak. Elleneink és mi. In: Gattajai Gorove István emlékezete. Gyűjtemény irodalmi s szónoklati hagyatékából. Bp., 1882. 174-181.
