Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában

44 KONRÁD MIKLÓS nyilatkoztak zsidóságukról: a zsidó nép történelméhez tartoztak, műveik a zsi­dó kultúrából táplálkoztak és zsidó lényükből fakadtak, akár akaratuktól füg­getlenül és tudtuk nélkül is, hiszen legbensőbb természetén egyikük sem vál­toztathatott: „Nem csak ereikben folyt zsidó vér — írta Graetz —, idegeikben is zsidó életerő buzgott."25 8 Graetz könyvét a német zsidó reformmozgalom számos tagja éles kritiká­val illette,25 9 a zsidóság vallási közösségre redukálásának bírálatával, a zsidóság népi és nemzeti meghatározásával Graetz ellene ment a zsidó reformmozgalom központi eszméjének, a zsidó nemzeti identitás elvetésének, aminthogy ellene ment persze a németországi reformzsidóság eszméit lényegében átvevő magyar neológ judaizmus hivatalos alaptételének is. Minden bizonnyal ez magyarázza, hogy Graetz művének Szabolcsi Miksa által szerkesztett magyar kiadása nem foglalta magában a XI. kötetet.260 Mindazonáltal a magyar neológ értelmiség Heine portréiban egyértelműen Graetz értelmezése köszönt vissza. „Mert Hei­ne Henrik zsidó maradt lelke mélyén — írta Várnai Sándor Heine zsidósága címmel 1911-ben megjelent cikkében —, dacára minden belső ingadozásának, té­továzásának, szíve, lelke egész bensőségével és tüzével. Jellemének, gondolkozá­sának szakadozottsága el sem képzelhető másként, mint népe örök fájdalmával való összefüggésben. Fajának tulajdonságai erősebbek voltak benne, mint válto­zó szeszélyei. [...] Minden tragikus konfliktusa, minden látszólagos hűtlensége dacára, életének útja nyílegyenesen vezet azon a mezsgyén, melyet eredete szá­mára kijelölt. [...] A protestáns hitre való áttérése nem változtatott semmit a zsidósághoz való belső viszonyán. Tisztán csak formalitás volt az. [...] Mert is­mételjük, Heine igazán zsidó volt és igazán zsidó maradt, legszilajabb ellenke­zései dacára is."26 1 Heine esetében a kitérés zsidó szempontból indifferenssé vált, hiszen zsi­dóságából Heine nem volt kitéríthető, mint ahogy zsenialitása sem volt zsidósá­gától elkülöníthető - zsidóságából fakadt, annak volt a kifejezése: „E csodálatos költő — írta a neves irodalmár Sebestyén Károly 1914-ben —, akinek mind cso­dálói vagyunk, e tündöklő prózaíró, akinek mind tanítványai vagyunk, a miénk volt és a miénk maradt. És én meg vagyok szentül győződve róla, hogy sohasem vált volna belőle az a Heine, akit ismerünk, szeretünk és bámulunk, ha nem lett volna a miénk."26 2 *** 258 Idézi Michael A. Meyer: Heinrich Graetz and Heinrich von Treitschke: A Comparison of their Historical Images of the Modern Jew. In: Uő: Judaism within Modernity: Essays on Jewish History and Religion. Detroit, Wayne State University Press, 2001. 69.; L. még: Uo: The Emer­gence of Modern Jewish Historiography: Motives and Motifs. In. Uo. 57-60; Ismar Schorsch: Ideology and History in the Age of Emancipation. In: Uő: From Text to Context i. m. 266-302. 259 Nils Roemer: Jew or German? Heinrich Heine's German-Jewish Reception in the Nine­teenth Century. Germanic Review 74. (1999: 4. sz.) 305-307. 260 A zsidóság egyetemes története 6 kötetben. Graetz nagy műve alapján és különös tekintettel a magyar zsidók történetére. I-VI. köt. Szerk. Szabolcsi Miksa. Bp., Phönix Irodalmi Rt., 1906-1908. A magyar kiadás 1675-ig ment el, vagyis kihagyta Graetz müvének 10-ik és 11-ik kötetét. 261 Várnai Sándor: Heine zsidósága. Egyenlőség, 1911. szept. 24. Második melléklet. 1-2. 262 Sebestyén Károly: Heine és a zsidóság. In: Évkönyv. 1914. Szerk. Bánóczi József. Bp., Izrae­lita Magyar Irodalmi Társulat, 1914. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat Kiadványai. XXXVIII.) 108.

Next

/
Thumbnails
Contents