Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában

VALLÁSVÁLTÁS ÉS IDENTITÁS 45 A „renegát" becstelenségének maradéktalan elítélése, illetve a kitértek társadalmi kirekesztésére tett igyekezet és Helfy Ignác vagy Falk Miksa magasztalása, Vámbéry Ármin faji, illetve Heinrich Heine lényegi zsidóságának hangsúlyozása között nem kis ellentét feszült. Az ellentét csak látszólagos, a kitért zsidó eltérő megítélései a neológ értelmiség egyazon törekvésének rendeződtek alá, a középosztály zsidó identitásának fenntartása, illetve megszilárdítása érdekében kifejtett diskurzus párhuzamos, egymásnak akár ellentmondó részeit képezték. A kitért zsidók eltérő megítélései a zsidóság különböző — vallásfelekezeti, etnikai, faji esszencialista — meghatározásából fakadtak, e különböző meghatározások egyidejű fennállásának a jelei. Véleményünk szerint ugyanakkor éppen a neológ értelmiségnek a kitéréshez való viszonya vet fényt e meghatározások között hierarchiára is. Az ismételten hangoztatott meggyőződés, mely szerint a zsidóságuktól már végleg elhidegült, azt alkalmasint szégyenlő zsidók jobban tennék, ha formálisan is szakítanának a zsidósággal, jelzi, hogy a neológ értelmiség számára a zsidóság alapvetően nem esszencia, hanem tudat és érzelem kérdése volt. Ha Vámbéryt, vagy Heinét zsidónak minősítette, a kitért házaspároknak a faji elméletek szerint zsidónak tekintendő gyerekeiről, illetve a zsidó hagyomány szerint zsidónak tekintendő lányaikról ilyent soha nem állított. „Fajilag" alkalmasint zsidónak tekintette őket. Csakhogy nem ez volt a lényeg. A neológ értelmiség számára az elsőrendű kérdés ugyanis nem a zsidóság mibenléte, sem nem egyesek zsidó identitásának léte vagy nemléte volt, hanem a zsidósághoz való kötődés átadásának képessége és esélye. És ebből a szempontból, vagyis a zsidóság fennmaradása szempontjából, a zsidó vallás elhagyása alapvető cezúra volt és maradt: a kitérés melletti döntés, ha a konvertitára nézve nem is feltétlenül a véget, de leszármazottjait tekintve a vég visszafordíthatatlan kezdetét jelentette. CONVERSION AND IDENTITY Changes of the Attitude towards Converted Jews in the Period of the Dual Monarchy by Miklós Konrád (Summary) Conversion among the emancipated Jewry gradually became an integral part of Jewish life throughout Europe. In Hungary it was at the end of the 19th century that the phenomenon became a matter of worry for the neolog Jewish intelligentsia, which was strongly attached to its own Jewish identity and voiced its ideas as such in public matters. Since most of the converted came from the ranks of the economic and cultural elite, conversion seriously undermined the internal cohesion of the entire Jewish society. Besides the formal condemnation of conversion and the argumentation which went with it, by the turn of the century the neolog Jewish intellectuals found themselves in the necessity of forming an attitude not only towards the fact of „abandoning the faith" but also Ezt a Heine értelmezést a neolog értelmiség körében nem osztotta mindenki, a rabbik írásaiban értelemszerűen nem köszönt vissza. A 19. századi neves zsidó személyiségeknek szentelt könyvében a tudós pesti rabbi Kayserling Meyer meg sem említi Heinét, a zsidó irodalomról szóló munkájában is csupán röviden emlékezik meg róla. L. M. Kayserling: Gedenkblätter. Hervorragende jüdische Persönlichkeiten des neunzehnten Jahrhunderts. In kurzen Charakteristiken. Leipzig, Grieben, 1892.; Uő: Die jüdische Litteratur von Moses Mendelssohn bis auf die Gegenwart. Trier, Sigmund Mayer, 1896.