Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Simon Zsolt: A zágrábi pénzverde 1525. évi számadása. Adatok az 1521. évi pénzreform történetéhez
438 SIMON ZSOLT Egy forrás alapján feltételezhető, hogy Veszprémben is folyt a nova moneta verése. 1522. december 31-én ugyanis Thurzó Elek kincstartó azt írta Bátori István nádornak, hogy tudomása szerint a nádor egyrészt Hans Krugot megbízta, hogy a maga és a veszprémi püspök, Várdai Pál részére pénzt veijen, másrészt beleegyezett abba, hogy a veszprémi püspök 500 márka ezüstből veijen pénzt, végül pedig a zsidóknak és mindenki másnak megtiltotta a pénzváltást, és csupán magának engedélyezte azt. E hírek ismeretében Thurzó a nádort arra kérte, hogy ne avatkozzon bele a pénzverés dolgába. Mivel a kincstartó megemlítette, hogy könyörülettel volt a püspök iránt, továbbá hogy tekintettel volt arra, Várdai és a házanépe ne szenvedjen ínséget, elképzelhető, hogy Thurzó végül is nem akadályozta meg a veszprémi püspököt abban, hogy pénzt veressen.18 Annak alapján azonban, hogy Hans Krug a budai kamara pénzverőmestere volt,19 könnyen lehetséges, hogy a fentebbi adatok ugyan a veszprémi püspök részére, de Budán előállítandó ezüstpénzekre vonatkoznak. 1523-ban sor került a pénzverés ügyének átfogó rendezésére. Ennek során először, az áprilisi országgyűlésen, részletesen szabályozták a nova moneta verésével kapcsolatos kérdéseket.2 0 A legtöbb cikkely a pénzveréshez szükséges nyersanyag biztosításával a pénzverést (is) volt hivatva elősegíteni: a 28. tc. az arany és ezüst kivitelét és ezen fémek kamarán kívüli értékesítését tiltotta meg, 31. tc. a régi pénzek egyéni célból való beváltását (pro se cambire) és az ezüst haszonszerzés végett való vásárlását, a 34. tc. az ezüst és régi pénzek kivitelét; a 39. tc-ben avégett, hogy bőven legyen arany és ezüst, megkérték a királyt, hogy biztosítsa az arany-, ezüst-, réz „és más ércbányák" szabad művelését, azok művelésére külföldiül hívasson bányászokat, ezeket és a jelenlevőket is tartsa meg szabadságukban és védje is meg őket. A 33. tc. is a kamarák nyersanyagellátását szabályozta, előírván, hogy egy márka ezüstöt 6,5 forinton kell beváltani, „amint ez azelőtt volt elrendelve". A 35. tc. a régi pénz beváltási árfolyamát szabta meg (100 régi dénárért 110 új dénárt kellett adni), a 36. tc. az áruk árának új pénzben megadott névértékét a régi pénzben kifejezett értékben rögzítette, a 38. tc. „a közönség kényelméért" (ad communitatis commoditatem) obulusok verését írta elő. Két cikkely a pénzverés jogi, adminisztratív vonatkozásan-a tér ki: a 39. tc. azt a régi szabályt ismételte meg, amely szerint a királyon kívül senki sem verethet pénzt, a 3. tc. pedig szintén egy bizonyára általános gyakorlatot emelt törvényerőre, amikor számadásra kötelezte a királyi engedéllyel pénzt verő személyeket. Néhány artikulus az új érme forgalmát volt hivatva biztosítani: 29. tc. szerint az összes alattvaló a nova monetat minden pénzügyletnél a régi dénár értékében kellett elfogadjon, a 30. tc. értelmében az összes úr és nemes a parasztjaitól az adóik fejében és vásárlásokkor is el kellett fogadja az új pénzt, végül a 37. tc. meghagyta, hogy az alattvalók az új pénzt a külföldi kereskedőktől is el kell fogadják. 1524-1525. évi veretek), Kemény L.: A kassai pénzverőház i. m. 250. Az általunk idézett okleveleket 1. Pohl, A.: Die Münzstätte Kaschau i. m. 37. (47. sz. jegyz.), 46-48., Huszár Lajos: Kamaragrófok a középkorban. I. kiegészítés. Numizmatikai Közlöny 64-65. (1965-1966) 58. (1522. márc. 26.), Huszár L.: A középkori magyar pénztörténet okleveles forrásai i. m. 79. (1524. júl. 6.) 18 DL 25 641., vö. Kelényi B. Ottó: Budai oklevelek i. m. 17-18., Magyar-zsidó Oklevéltár V/l. (pótkötet). Gyűjtötték Dercsényi Móric, Horváth Antal Tibor, Iványi Béla. Szerk. és kiadták Grünvald Fülöp és Scheiber Sándor. Bp. 1959. (a továbbiakban: MZsO V/l.) 143-145. 19 Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 313-314. 20 CJH 816., 818, 820.
