Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Romhányi Beatrix: Domonkos kolostorok birtokai a késő középkorban
DOMONKOS KOLOSTOROK BIRTOKAI A KÉSŐKÖZÉPKORBAN 401 helyzet sajátossága, hogy a zálogként lekötött birtok végül, úgymond, a nyakukon maradt, mivel sem Bajnai Bot Andrásnak, sem a rokonságának, a jelek szerint, nem volt készpénze, hogy a kölcsönt törleszthesse. Feltehetően nem akarták tartósan birtokolni a kolozsvári domonkosok azokat a nagydobai és más Közép-Szolnok megyei birtokokat sem, melyet Nagydobai Lőrinc fráter adott saját szerzetének, és amelyeknek védelmét 1522-ben Olasz Lukács perjel és az adományozó 1522-ben nagydobai Cheby Balázsra és fiaira bízta.3 2 A fenti esetek többsége a kolostorok átmeneti birtoklását példázza, még ha ez az átmenet olykor évtizedekig is tartott. A kolozsvári domonkos kolostor 1477-ben viszont in perpetuum kapott végrendeleti hagyatékként a Doboka megyében lévő Szentgotthárdon egy halastavat az ottani nemes Was Jánostól, amiről fivérei, István, Pál és Zsigmond nyilatkoztak a kolozsmonostori konvent előtt.33 1479-ben egy újabb halastó tűnik fel a kolozsvári kolostor kezén, ezúttal Szék mezőváros határában, amelyen malom is állt.3 4 1491-ben somkeréki Erdélyi János és felesége alapítványt tett a kolozsvári domonkosoknak,3 5 1494-ben Suk (más néven Zsuk) birtok területén egy Hegeththo nevű halastót adományoztak lélekváltságként nekik,3 6 majd 1496-ben ugyancsak Erdélyi Jánostól a kolozsvári és — mint utóbb kiderül — a besztercei szerzetesek közösen kaptak egy halastót a Kolozs vármegyei Kötélén határában végrendeleti hagyatékként.37 Az adományozó fivére, Erdélyi Márton, 1509-ben adta beleegyezését a végrendelethez, ugyanakkor kikötötte, hogy a tizedet a tó után a suki plébános kapja, malmot pedig a domonkosok nem építhetnek a tóra.3 8 Vagyis ügyelt a plébános érdekeire csakúgy, mint a környékbeli malomtulajdonosokéra. Ugyancsak egy halastó volt a tárgya annak az adománynak, melyről Kethel Pál nyilatkozott 1524-ben. A Kolozsvár határában lévő Harmadvölgyben található halastó felét már korábban megkapták a szerzetesek egy végrendelet értelmében, ekkor pedig a másik felének is a birtokába jutottak. A történet külön érdekessége, hogy az örökhagyó már korábban a domonkosokra akarta hagyni a nevezett fél halastavat, de a néhai Markos György kolozsvári bíró emiatt fő- és jószágvesztéssel fenyegette meg és nem fogadta el a bevallását, melyet két kolozsvári polgár előtt tett.3 9 A konfliktus jól beleillik a 16. század elejének légkörébe, amikor a 32 1522: DL 36 400., vö. KmJkv 3853. sz. 33 1477: DL 28 633. 34 1479: DL 36 359., vö. KmJkv 2283. sz. — A birtok miatt a kolostornak pere támadt Kodon Pape fiaival, melyben sikerült egyezséget kötniük. 35 1491: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény 255 404. — 1498-ban II. Ulászló király a kolozsvári domonkosok kérésére átírja és megerősíti a kolozsmonostori konvent oklevelét, mellyel somkereki Erdélyi János és felesége, Jusztina alapítványt tettek a kolostor részére (DL 30 478.). 36 1494: DL 74 249. 37 1496: DL 36 833. 38 1509: DL 74 335. és 74 336. — Három héttel korábban, június 23-án, a besztercei domonkos konvent Erdélyi János fivére, Márton kérésére kijelenti, hogy a János által a besztercei és a kolozsvári domonkosoknak végrendeletileg hagyott halastóra nem fognak malmot építeni (DL 74 333.). Feltehetően erre a halastóra utal Fabri jegyzékének egyik adata is, mely szerint az egyik szebeni konverzus testvér Zsukban tartózkodott (1. alább). 39 1524: DL 36 400.
