Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Romhányi Beatrix: Domonkos kolostorok birtokai a késő középkorban
402 F. ROMHÁNYI BEATRIX városi vezetőréteg már egyre inkább konkurenciát látott a koldulórendi kolostorokban.4 0 A besztercei kolostor más halastavakat is birtokolt. A Doboka megyei Erkeden 1492. augusztus 24-én kaptak halastavakat Szobi Mihálytól, és ugyanaznap harinnai Farkas Tamástól és Miklóstól két halastavat kaptak a Kolozs megyei Nagyidán is, annyi földdel, amennyi e halastavak őrzésére szolgáló két ház építésére szükséges.4 1 A halastavakat illetően feltűnő, hogy az említett két kolostornak összességében elég sok került a birtokába az idők folyamán, ami esetleg felvetheti a halak egy részének eladását is. Ugyancsak tartósan birtokolhatták a domonkosok azt a majort is, melyről 1465-ben szerzünk tudomást, amikor Debreceni Márk domonkos provinciális a rend konfráterévé fogadta Kenderesi Balázst és családját. Az oklevélből kitűnik, hogy Balázs a pesti kolostornak adott 100 forintot, allodium számára földet, rétet és halastavat, továbbá minden évben egy lovat.42 Utóbbit nyilván eladták a szerzetesek, tehát valójában ugyanúgy pénzadománynak tekinthető, mint a felsorolás elején említett 100 forint. A majorság viszont a kolostor élelmiszerrel való ellátását szolgálhatta. A történetnek külön érdekessége, hogy Kenderesi Balázs jól ismert egy másik rend, a pálosok okleveleiből is, az ő kapcsolatuk azonban korántsem volt ilyen baráti. Balázs ugyanis a pálosok kenderesi és ecsegi birtokának szomszédja volt, és mint ilyen rendszeresen került összetűzésbe a remetékkel, egy alkalommal például 1000 kalangya szénájukat vitte el hatalmaskodva.4 3 1492-ben a kolozsvári szerzetesek a Kolozs megyei Papfalván egy szőlőt és egy erdő, illetve erdőrész használati jogát kapták Papfalvi Lászlótól végrendeleti hagyatékként.4 4 Mindössze két bődi (Belső-Szolnok m.) jobbágytelket kapott a kolostor 1498-ban Hathczak-i Istvántól lélekváltság gyanánt.4 5 Az adomány további sorsát nem ismerjük, lehet, hogy a rokonok — ha voltak — idővel visszaváltották, esetleg a szerzetesek eladták, de az sem kizárt, hogy ugyanúgy a szerzetesek ellátását szolgálta, mint a kenderesi major. A Csánki által említett keszi birtok, mely 1499-ben volt a kolozsvári domonkosok kezén, viszont feltehetően nem adományként, hanem zálogban volt náluk.4 6 40 Erről bővebben 1. F. Romhányi Beatrix: A koldulóbarátok szerepe a XV-XVI. századi vallási megújulásban. In: Szentírás - hagyomány - reformáció. Szerk. F. Romhányi Beatrix, Kendeffy Gábor. Bp. 2009. 144-155. 41 Csánki D.: Történeti földrajz i. m. V 42 1465: DL 16 159. 43 1470: DL 17 062. — A kolostor és Kenderesi Balázs viszonya ekkor már évek óta nem volt felhőtlen. 1465-ben a szerzetesek egy kenderesi jobbágyát familiárisával megverette, a rákövetkező évben elfoglalta több mint 100 hold kenderesi szántóföldjüket, amikor pedig ugyanabban az évben a király Kenderesen szállt meg, és a szerzetesek a többi kenderesi nemesekkel együtt közös költségen élelmet adtak a királynak, Balázs a ráeső 20 arany forintot nem fizette meg a remetéknek. Végül 1469 őszén a pálosok a környező kunoknak bizonyos földek visszaszerzéséért 70 forintot fizettek, ám Kenderesi Balázs a ráeső részt ebből nem fizette ki, a földeket viszont jobbágyaival együtt használta, vö. F. Romhányi B.: Pálos gazdálkodás im. 335. 44 Csánki D.: Történeti földrajz i. m. V — A Csánki által hivatkozott DL 36 398 sz. oklevél nem található. 45 1498: DL 36 403., vö. KmJkv 3065. sz. 46 Csánki D.: Történeti földrajz i. m. V
