Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Első közlemény)
366 NEUMANN TIBOR A magyar tárgyalódelegáció e pontok elfogadását ahhoz kötötte, hogy a majdani Habsburg uralkodónak az ország szokása szerint gondoskodnia kell Ulászló vagy utolsó fiági utódának leányairól és özvegyéről, az év nagy részét Magyarországon kell töltenie, és hogy megválasztásakor ne fegyverrel, hanem békésen érkezzen az ország határára, ahol várja meg a főpapokat és bárókat, akik majd bevezetik az országba, amelynek minden jogát és szokását köteles megtartani (16-19. cikkely). Ez utóbbi kikötések a választási feltételek megszokott elvárásait ismétlik: Ulászlótól 1490. július 31-én, Farkashidán hasonló kötelezvényt kértek az országnagyok, és ő volt egyben az a választott király is, aki előtte két hétig várakozott a magyar határon.17 7 Miksa, aki apjához és Ulászlóhoz hasonlóan engedélyt kapott a magyar királyi cím használatára, egy kérést is megfogalmazott: Ulászló kísérelje meg a cseh rendeket rábírni arra, hogy hozzájáruljanak az ő vagy utódai csehországi örökösödéséhez (21. cikkely). A római király korábbi írásbeli kötelezettségeinek tett eleget akkor, amikor — a kor diplomáciai szokásaival összhangban — Ulászlóval amnesztiát biztosíttatott hűségén mindvégig megmaradt híveinek, nem csak a 34 név szerint felsorolt magyar és horvát főúrnak és előkelőnek, hanem minden más nemesnek, polgárnak és magyarországi lakosnak (23. cikkely).17 8 A Mátyás halálát követően, a római királyhoz való csatlakozásuk miatt elveszített javaikat négy hónapon belül kellett visszakapniuk (24. cikkely), emellett nyolc héten belül hűségesküt kellett tenniük Ulászlónak (25. cikkely); engedélyt kaptak viszont arra, hogy Ulászlóval békében álló külhoni fejedelmet — elsősorban a római királyt — is szolgálhassanak (24. cikkely). Külön cikkelyben (27.) intézkedtek a horvát grófok birtokairól. A császárnak ugyanígy kellett eljárnia Mátyáshoz és Ulászlóhoz csatlakozó alattvalóival szemben (26. cikkely). A magyar fél számára igazán súlyos cikkelyek közül csak egy köthető Miksa követeléseihez, méghozzá a 100 ezer forintos hadikárpótlás, amelynek kifizetését Ulászló három részletben, két év alatt vállalta (22. cikkely), a többi a császári diplomácia számlájára írhatók. A magyar félnek le kellett mondania a császár javára az összes, az örökös tartományokban még Ulászló kezén lévő foglalásról, illetve az ezek és a németek által már visszafoglalt, de egykor Mátyás uralta területek iránti jogigényeiről (2. cikkely). A szerződés az átadás menetét illetően három szakaszt különített el: Luca-napig (1491. december 13.) a Bécsújhely körüli és a Bécstől északra fekvő, Ulászló kezén lévő 12 erődítményt, Balázs-napig (1492. február 3.) Retz városát és Wolkersdorf várát, míg a következő Márton-napig (1492. november 11.) azokat az erősségeket kellett átadni a császárnak, amelyek nem a magyar király kezén voltak: ezeket Ulászlónak meg kellett előbb váltania birtokosaiktól (3. cikkely). Ha ezek az illő összeg fejében történő átadást megtagadnák, a velük való leszámolás érdekében Ulászló igénybe veheti a császár és a római király fegyveres segítségét (4. cikkely). A császári 177 A választási feltételekre 1. Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején (II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte). Levéltári Közlemények 48-49. (1978) 65-68. —A határon való várakozásra 1. Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása i. m. 316. 178 Miksa pl. Vitéz Jánossal kötött megállapodásában kötelezettséget vállalt arra, hogy ha kénytelen lesz Ulászlóval békét kötni, az erről szóló szerződésbe belevéteti a veszprémi püspök nevét, 1. Firnhaber 427. — Ugyanezt ígérte az Alsólendvai Bánfiaknak: DL 19 686. (1490. okt. 31.).
