Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
VALLÁSVÁLTÁS ÉS IDENTITÁS 31 buzdító felhívásokat valójában eleve a zsidóknak a lap meglátása szerint ezzel ellentétes viselkedése váltotta ki. „A zsidó vállak, melyek fölemelték a kitértet, továbbra is megmaradnak alatta", írta a kitértek kiközösítésére szólító, ám felhívásának eredményességében éppen ezért maga is kétkedő ifjú rabbinövendék 1904-ben: „E társadalmi boykott [...] véghezvitelére több energia kell, mint amennyit a mi zsidóságunk mutat, és különösen több önérzet és gerinc. Az pedig nincs, vagy ha van is, rendkívül kevés van."18 6 A kritika egyidejű volt a kitérések számának az 1900-as évek elején bekövetkezett hirtelen növekedésével. A liberális sajtó zsidó újságírói, írta Szabolcsi Miksa 1902-ben, „ujjonganának, ha valaki olyan reformot hozna be pl., melynél fogva a kitérőt ünnepélyes búcsúzásra kell meghívni a zsinagógába".187 Az Egyenlőség legtöbbször a zsidó nagypolgárságot bírálta, amely réteg körében, állította 1903-ban, „a mesumed respektsperson".18 8 1908 nyarán négy festő, Reinhard Károly, Kallós Ede, Márk Lajos és Kann Gyula, együtt mentek el bejelenteni kitérésüket a Pesti Izraelita Hitközség rabbi-hivatalába, áttérésüket „pirulás nélkül" azzal indokolván, hogy reményük szerint így könnyebben érvényesülhetnek a keresztény műpártoló körökben. Döntésüket megkönnyítette, vélte az Egyenlőség, hogy áttérésükkel eredeti vásárlókörük elvesztését sem reszkírozták: „Tapasztalják-e, hogy a művészetet pártoló módos zsidók haraggal és megvetéssel fordulnának el az olyan művészektől, kik vallásukból üzletet csinálnak? Nem tapasztalhatták. Inkább az ellenkezőjét láthatták. Becézgetik a kitérteket. Fene tudja miért. Talán azért, hogy brillírozzanak elfogulatlanságukkal."189 A kritika olykor kiterjedt az egész fővárosi zsidóságra, pontosabban annak középosztályi rétegére. „Budapesten — írta az Egyenlőség 1909-ben — nem csapódnak be az ajtók a kitért zsidó után. [...] A zsidó pénz, a zsidó szeretet, a zsidó liberalizmus, a zsidó befolyás, a zsidó életrevalóság épp úgy támogatja ezután is; nem fogják megvetni, nem fogják kiközösíteni."19 0 Az Egyenlőség általánosító véleményéhez képest, amely a zsidóságra nézve kárhozatosnak vélt jelenségeknek a szerzők érzékenységéből adódó felnagyításából eredt, a neológ zsidóknak a konvertitákkal szemben tanúsított magatartása összetettebb volt. Kétségtelen, hogy a hagyományos zsidó értékrend felbomlásával, az akkulturáció útjára lépett zsidóságnak a kitért zsidókhoz való hozzáállása lényeges változáson ment keresztül. Szemben a zsidó felvilágosodást megelőző időkkel, illetve az ortodox közösségekben továbbra is érvényes gyakorlattal, a neológ zsidóság körében a kitérés általában nem eredményezett végleges szakítást a konvertita és családja, barátai, illetve korábbi zsidó társasága között, egyrészt, mert ez összeegyeztethetetlen volt a felekezeti hovatartozást a társas érintkezés terén közömbösnek tekintő vallási tolerancia liberális elvével, másrészt, és főleg, mert a kitért zsidó kiközösítésének alapjául szolgáló 186 Ábrahám [Gábor A.]: Kitérések i. m. 3-4. 187 Szabolcsi Miksa: Védelraül. Egyenlőség, 1902. jan. 19. 1. 188 Szabolcsi Miksa: Megjegyzések egy lemondó levélre i. m. 4. 189 Szabolcsi Miksa: Meturgeman. Vallással csereberélő művészek. Egyenlőség, 1908. aug. 2. 5. A négy festő nevét az Egyenlőség csak két héttel később fedte fel, hogy elejét vegye az olvasók találgatásainak. Szabolcsi Miksa: Meturgeman. Többeknek. Egyenlőség, 1908. aug. 16. 6. 190 Elszakadok és renegát-toborzók i. m. 1., 3.
