Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Első közlemény)
344 NEUMANN TIBOR hogy az ellenséget csak akkor képes kiűzni az országból, ha „azokat a régi zsoldosokat, akikkel Mátyás király győzedelmeskedni szokott, meg tudja tartani", de ezek az elmaradt zsoldjuk miatt „nem akarnak mellette és az ország mellett maradni, hanem inkább az ellenséghez átállni és zsoldjukat pusztításaikkal kicsikarni" . Az uralkodó levele ügyesen arra bíztatta a címzetteket, hogy egyezzenek bele az adószedésbe és győzzék meg ugyanerről szomszédjaikat is, hiszen Jobb egy kis hozzájárulással megvédeni az országot, mint hogy az később teljesen elpusztuljon". A helyzet súlyosságát mutatja, hogy Ulászló Istent hívta tanújául: a harcok befejezése után nem szed többé egyforintos adót.4 5 Az uralkodó az adójövedelmek mellett más módon is igyekezett pénzbevételhez jutni. Például még az ostrom közepette, július 10-én megparancsolta a szászoknak, hogy a novemberben esedékes Márton-napi cenzusukat a körülményekre tekintettel most fizessék meg,4 6 és nyilván ezt mások számára is kötelezően előírta. Állítólag országgyűlést akart összehívni Budára, hogy újabb adó felajánlására bírja a rendeket: ennek megszervezését bizalmasára, Farkas Bálint váradi püspökre bízta,4 7 de ilyetén tervei, ismereteim szerint, nem valósultak meg. Augusztus folyamán emellett jelentős kölcsönöket vett fel több cseh főúrtól is — csehországi birtokokat bocsátva nekik zálogba —, amelyeket nyilván szintén a sereg fizetésére fordított.4 8 A pénztelenség mellé más gondok is társultak. Ezek közül a legjelentősebb az volt, hogy a király a táborban súlyosan megbetegedett, aminek ország„Necessitates nostras pecuniarum, quibus impresenciarum pro solucione stipendiariorum nostrorum vehementer laboramus, electi vestri non modo viderunt, verum et palpare eciam potuerunt, et quamvis iam de hoc regno nostro Hungarie domini prelati et barones aliique possessionati homines certum nobis subsidium obtulerunt, pro parteque iam exactum sit exigeturque in dies, ad tantas tarnen rerum nostrarum et ipsius regni nostri moles haud quaquam suppetere potest" — DF 245 144. — A szászok „választottjai" alatt azt a két követüket kell értenünk, akik jún. 23-án Velencénél érték utol az uralkodót és fizették ki neki a rájuk kirótt adót (DF 245 143., vö. a 41. sz. jegyz-tel). — Úgy gondolom, hogy a Szapolyai István ápr. 6-án, Tornáról keltezett oklevelében említett egyforintos subsidium már erre az adószedésre vonatkozik. A levélben közli a bártfaiakkal, hogy nem áll hatalmában elengedni a zsoldosok kifizetésére kirótt adót, azt még a saját birtokairól is behajtatja (DF 215 681., Bártfa 2911. sz.). Ez alapján úgy tűnik, hogy a hadiadót márciusban vethették ki, mindenképpen a febr. 20-i kassai békekötés után. 45 Possemus vero eos omnes [sc. Alemannos] brevi de hoc regno exterminare, si plura [- - -], presertim si stipendarios illos veteres serenissimi condam domini Mathie regis, predecessoris nostri, quorum [- - -] vincere solebat, conservare valeremus, sed ex quo eis hactenus preter illa débita, quibus [-' - -] obiigatus remanserat, nichil solutum extitit, et ad illa nova servicia, que post illius [- - -] prorsus habuerunt, ulterius penes nos et hoc regnum remanere recusant, sed ad hostes deficere [- - -] vastare et sic eorum stipendia extorquere moliuntur [...] melius enim est, ut pocius cum parva hac provisione regnum hoc protegatur et conservetur, quam totaliter postea pereat - DL 82 036. (csonka levél). 46 DF 245 144. 47 T. Vimercati a milánói hercegnek, 1491. szept. 20.: Apresso dicono che la maesta regia haveva ordinato de fare una diéta pur ad Buda, et se diceva gli' verelre(!) el veschove Varadino, quale dicono non è vero sii facto fratte, ma che era in Boemia ad certa sua abbatia, et se affirmava, che questa diéta se faceva per trovare dinari per andare alla impressa de Viena — MTAK Kézirattár, MS 4936. Időrendi sorozat. (Óváry 673. sz.) — Egyes olasz szövegek értelmezésében Teke Zsuzsától kaptam segítséget, amelyet ezúton is köszönök neki. 48 Pl. 1491. aug. 4-én 6000, míg 25-én 15 500 forintért zálogosít csehországi birtokokat Vilém z Pernstejnának és családjának, 1. Archiv Cesky 6. W Praze, 1872. 527. — Pernstejn a király „bankára" volt, 1. Jozef Macek: Jagellonsky vek v ceskych zemích (1471-1526) I-IV Praha 1992. I. 232.
