Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Első közlemény)
Neumann Tibor BÉKEKÖTÉS POZSONYBAN - ORSZÁGGYŰLÉS BUDÁN A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492)' (Első közlemény) Az 1491 novemberében megkötött pozsonyi béke évszázadok óta a Jagelló kor történetét tárgyaló írások egyik kedvelt példája arra, hogy az erélytelen II. Ulászló (1490-1516) és a kizárólag önös érdekeit szem előtt tartó környezete miként emésztette fel Mátyás király (1458-1490) dicsőséges eredményeit és vezette az országot a végső pusztulás felé. Érthető, hogy a békeszerződéssel és az utána következő országgyűlés történéseivel valamennyi összefoglaló hosszasan foglalkozik, hiszen hozzájárultak a Habsburg-dinasztia magyarországi trónigényének az érvényesítéséhez. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy néhány munka kifejezetten a Mátyás halálától a béke megkötéséig tartó mintegy másfél esztendő eseményeit tárgyalja,1 jogos a kérdés, hogy mi indokolja az 1491-1492. évi, valóban közismertnek tűnő események újbóli vizsgálatát. Mindenekelőtt az, hogy elődeink munkáin — érthető módon — végigvonul egy határozott, a dekadensnek tekintett Jagelló-korral szembeni előítélet, amely egy-egy kérdés vizsgálatánál a tényszerű adatok és az előfeltevések furcsa, máig ható szövedékét hozta létre.2 Sokszor az egymásra épülő, önmagukban logikusnak tűnő következtetések megkérdőjelezhető alapfeltevéseken nyugszanak, és ha ezek hamisnak bizonyulnak, akkor összedől vagy legalábbis meginog a rajtuk álló gondolati építmény. Az évszázadok óta hagyományozódó féligazságokon, tévedéseken alighanem egy módon lehet úrrá lenni: az épületet le kell bontani és téglánként újra kell rakni, azaz a kérdéskört a forrásokig visszanyúlóan szükséges megvizsgálni, a szakirodalom ismeretében, de annak befolyása alól mentesen. Horváth Mihály az 1870-es években a következő határozott véleményének adott hangot: „Miksa királynak volt oka örülni e föltételeken, melyeknél jobbakat, ha győzött volna, sem igen kívánhatott; de Ulászló nem kevés gyávaságot árult el, midőn öt napra az alkudozás befejezése után körleveleiben a legnagyobb * A dolgozat elkészítését a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00330/07. sz.) támogatta. 1 Legújabban 1. Kubinyi András: Két sorsdöntő esztendő (1490-1491). Történelmi Szemle 33. (1991) 1-54., Krzysztof Baczkowski: Walka o Wçgry w latach 1490-1492. Z dziejów rywalizacji habsbursko-jagiellonskiej w basenie srodkowego Dunaju. Krakow 1995., Székely György: A rendek válaszúton: a dinasztiaváltás harcai 1490-1492-ben. Hadtörténelmi Közlemények 116. (2003) 427-456. 2 Jó példa erre az előítéletre Fraknói Vilmos pozsonyi békéről szóló írásának első mondata: „Ulászlónak a nemzetre súlyos megaláztatásokat és sérelmeket hozó gyenge politikájában jellemző tényező volt a magyar trónöröklés, amelyre kilátást nyitva, igyekezett vetélytársait lefegyverezni." — Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története. Bp. 1921. (reprint: Máriabesnyő-Gödöllő 2005.) 119.
