Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
FIRENZEIEK A ZSIGMOND KORBAN 329 Mindezen stratégiai pontokon az Ozorai Pipóhoz köthető gazdasági érdekcsoport egy-egy tagja megtalálható volt. Firenze számos lehetőséget hordozott Pipó számára, ahol jobbára testvére, Matteo volt az, aki a közvetítő szerepet Firenze és Magyar Királyság között betöltötte a politikai és kereskedelemi életben egyaránt. Minden bizonnyal itt tartották a távolsági kereskedelemben érdekelt társaságuk (egyik) központját, ahogy erre korábban Teke Zsuzsa is rámutatott. Matteo több más kereskedővel is alakított társaságot élete folyamán, így többek között Antonio di Piero Frontéval és Tommaso di Domencido Borghinivel. A rendszeres pénzmozgást minden bizonnyal, többek között, a Matteo leányának apósaként ismert Vieri di Vieri Guadagni bankjával oldották meg, s feltételezhetőleg innen finanszírozták azoknak a körtefáknak egy részét, ahol az ötvösök Baldinaccio di Catellino Infangati, Matteo sógora megbízásából a nemesfémeket feldolgozták, s ahonnan azok egy részét visszaszállíthatták a Magyar Királyságba mint reprezentációs tárgyakat, valószínűleg a királyi és királynéi udvarba, Váradra, valamint Kalocsára. Rómában és magában a pápai kúriában számos képviselője akadt a Scolariknak, így például Jacopo és Filippo del Bene, továbbá a Guadagni-bank. Az előbb zágrábi, majd váradi püspök Andrea Scolari népes firenzei udvartartást gyűjtött maga köré, innen igazgatva egyrészt a környékbeli arany- és ezüstbányákból befolyó nyersanyagok távolsági kereskedelmét, valamint az egyházmegyéhez tartozó jövedelmek beszedését. Halálát követően, Ozorai Pipó közbenjárására Giovanni Melanesi került a püspöki székbe, aki fivéreivel együtt már komoly tapasztalatokra tett szert egy főpapi udvar gazdasági ügyeinek vitelében. Kalocsa esetében az egyházi jövedelmek beszedését először szintén személyesen Ozorai Pipó felügyelte mint adminisztrátor, majd egyik rokona, Carniano Scolari vette át azt tőle, végezetül pedig Giovanni Buondelmonte foglalta el az érseki pozíciót. Ezzel pedig a kérdéskör másik aspektusához érkeztünk, mégpedig a családok és azok egyes ágai között fennállt intergenerációs együttműködési modellhez, amely alapját adta az évtizedekig eredményesen működő üzletpolitikának. A három idősebb Scolari: Pipó, Andrea és Matteo között fennállt együttműködésre, majd az ő példájukat követve, a három testvér, Filippo, Giovanni és Lorenzo gazdasági kooperációjának modellezésére jó példát szolgáltathat a század közepén működött három Strozzi testvér: Lorenzo, Filippo és Matteo esete. Ann Crabb kutatásai világítottak arra rá, hogy Matteo Strozzi fiai számtalanszor vágtak bele közösen üzleti vállalkozásba. Míg Lorenzo Brugesben székelt, addig testvérei Rómában dolgoztak egy ideig. A későbbiekben azonban Filippo Nápolyba tette át székhelyét, új filiálét nyitva ezzel társaságuknak, s emellett — mivel a Medici-társaság nem rendelkezett nápolyi leányvállalattal — ügynökként dolgozott a számukra is. A Strozzik társaságainak tevékenysége során számtalan esetben megfigyelhető volt, hogy alkalmazottaik, így elsősorban tanoncaikjelentős része a nemzetség valamely ágából került ki, nemcsak az apai, hanem nagyon gyakran a nőági rokonok közül.132 132 Ann Crabb számos más esetben is cáfolta Richard Goldtwaithe azon feltevését, mely szerint a 14. század közepétől lecsökkent a szerepe a közvetlen rokonoknak egy társaság működtetésében és a tulajdonosok sokkal inkább az üzleti életben jártas alkalmazottakat részesítették előnyben
