Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
330 PRAJDA KATALIN Ozorai Pipó mint a Scolarik gazdasági hálózatának a feje, minden bizonnyal át kívánta örökíteni hatalmát és befolyását egy arra érdemes, közeli rokonára, aki eleinte nővérének a fia, Leonardo di Caccia Altoviti lehetett. Az ő és — valószínűleg kiskorú fia — korai halála után, Matteonak fiú utódai nem lévén, a három távoli unokaöcs maradt az egyedüli lehetőség arra, hogy a családi örökséget és a Scolari nevet továbbvigyék. Pipónak erre a családpolitikájára engednek következtetni azok az adományok, melyeket a három fivér részére tett, akik egyértelműen örököseként jelennek meg előttünk az üzleti életben, és minden bizonnyal erre törekedtek a politikában is. így Matteo Scolari helyét — 1426. évi halála után — Filippo di Rinieri vette át, Firenzéből igazgatva a család oda kötődő ügyeit. Trevisóban és Velencében pedig fivére, Gianbonino felügyelte a piacot. Lorenzo eközben már Budán székelt, ahol minden kétséget kizáróan intézte a három Scolari halálával keletkezett pénzügyi problémákat és igyekezett belehelyezkedni abba a gazdasági és politikai miliőbe, amelyet nagyhatalmú nagybátyjai hoztak létre.13 '5 Ez a törekvése, a források tanúsága szerint, nem lehetett teljesen sikertelen, még annak ellenére sem, hogy a testvérek elvesztették a sókamarák fölötti ellenőrzést, hiszen 1429-ben Filippo Scolari például felfegyverzett szolgákat és lovakat bocsátott megbízottai rendelkezésére a Magyar- Királyságban, azzal a céllal, hogy számára pénzt hajtsanak be.134 Ezen túlmenően számos utalást találhatunk levelezésükben, amely arra enged következtetni, hogy a fivérek az őket megillető jómódban éltek: ruházkodási szokásaik vagy akár életvitelük is útmutatásként szolgálhat ezzel kapcsolatban.13 5 Annak ellenére, hogy a Scolari család politikai térnyerését megelőzően is szép számmal fordultak meg firenzeiek — elsősorban kereskedők — a Magyar Királyságban, mégis a két állam között fennálló kapcsolatokra — legyen az gazdasági, politikai vagy éppen művészeti — katalizátorként hatott Ozorai Pipó magyar királyságbeli jelenléte, amely nem volt előzmény nélküli nemzetségében — ellentétben azzal, ahogyan a kutatás ezt korábban sejtette —, és nem volt mentes egy hosszú utóélettől sem, amely még évtizedekig táplálta a firenzeiek jelenlétét a Magyar Királyságban. Természetesen, mint ahogy arra Arany Krisztina is rámutatott, a firenzeiek ideiglenes migrációját, vagy esetleges letelepedését a Magyar Királyságban számos tényező befolyásolta — így az egyes családok vagyoni helyzete, politikai rokonaikkal szemben, 1. Ann Crabb: The Strozzi of Florence. Widowhood and Family Solidarity in the Renaissance. Ann Arbor 2000. 127., 139-140. 133 Ezt az időszakot így jellemezte Piero di messer Luigi Guicciardini és Luca di messer Maso degli Albizzi egyik levelében, 1. ASF Signori Legazioni e Commissarie filza 7. fol. 76v., Simonyi E.\ Flórenczi i. m. II. 781. (CCLXII. sz.). 134 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 321. fol. 370''. 135 Giovanni Scolari egyik levelében részletesen leírt felöltők, amelyeket fivérének, Filippónak küldött saját öltözetéhez, szintén erről a jómódról tanúskodnak (ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 348'.). A Scolari testvérek gazdasági hátterére útmutatásként szolgálhatnak művészeti megrendeléseik is, 1. Prajda Katalin: Hölgy a képen. Fra Filippo Lippi Kettős portréja és a firenzei Scolari család. In: Fiatal művészettörténészek II. Konferenciája. Konferencia-kötet ( megjelenés alatt), valamint Katalin Prajda: Fra Filippo Lippi's Double Portrait. In: Journal of the Metropolitan Museum of Art (megjelenés alatt)
