Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
328 PRAJDA KATALIN berteschi, Melanesi és még jó néhány más család tagjai, akik ebben az időszakban a Magyar Királyságban kereskedtek. Az eddigi kutatások alapján egyetértek a Teke Zsuzsa és Arany Krisztina által megfogalmazott elképzeléssel, amely szerint Ozorai Pipó politikai térnyerésével együtt az országban jelentősen megnövekedett a firenzei diaszpóra tagjainak befolyása.13 0 Ugyanakkor az Arany Krisztina által felvetett periodizációt nem tartom megalapozottnak. Véleménye szerint „Az 1412 és 1427 közötti időszakot a firenzeiek a Magyar Királyság területén feltehetőleg korábban sosem tapasztalt intenzív jelenléte jellemezte". Ugyan a szerző a korszak végét 1427/ 1428-ra teszi, a firenzeieket ért atrocitásokra és Ozorai Pipó 1426. évi halálára hivatkozva — ami logikusnak tűnik —, ugyanakkor, ami az 1412-es évet illeti, nem hozott fel megalapozott éi-veket annak alátámasztására. Azzal nem magyarázható ez az alsó határ, hogy a firenzei kereskedők ekkor kezdtek nagyobb számban az országban megjelenni, hiszen a kutatás még mindig nagyon felületes ismeretekkel rendelkezik a két terület közötti migráció kvantitatív vetületéről.13 1 Pipó volt az egyetlen a korszakban, aki — társadalmi befolyásával élve — az udvarban olyan kapcsolatrendszerre és nagyhatalmú támaszra tett szert Zsigmond király személyében, hogy minden firenzei kereskedő vagy politikus számára megkerülhetetlen személyt jelentett. A családja által működtetett hálózat több stratégiai fontosságú piacon is jelen volt a nemzetközi kereskedelemben. Elsősorban három, a korabeli Európában rendkívül fontos helyen: Firenzében, mely az európai bankélet egyik központjának számított és számos fontos gazdasági és kulturális innováció bölcsője volt, Velencében, amely bankjai mellett nagyhatótávolságú tengeri kikötővel rendelkezett, az áruk legszínesebb palettájával hívogatva a pénzes kereskedőket, s egyben kiindulópontja is volt számos tengeri kereskedelmi útnak, valamint Budán, amely nemcsak hogy felvevőpiaca volt számos távolsági kereskedelemből származó árucikknek, hanem a Magyar Királyság nyersanyagai révén vonzerőt jelentett a nemesfémben szűkölködő területek kereskedői számára, akik itt a bankéletben nélkülözhetetlen árucikkhez jutottak hozzá. Ehhez a három stratégiai fontosságú piachoz több másik is csatlakozott: így Róma — mint Baldassare Cossa idejétől ismét a pápák állandó lakhelye, továbbá az egyházi tizedbeszedés központja —, Kalocsa — amely érseki székváros lévén szintén jelentős bevételi forrásokhoz juttatta az érsekség főpapját —, Várad — amely nemcsak az egyházi tized kapcsán, hanem geostratégiai szerepe miatt is jelentős volt, hiszen a Budáról a Kárpátokon túli területekre itt vezetett keresztül a távolsági kereskedelmi útvonal, érintve számos nemesfém- és sóbányát is —, végül pedig Zengg, amely a Magyarországról érkező áruk egyik fő kikötőjévé vált, ahonnan az árut Velence vagy Treviso kikötőibe szállították. 130 Teke Zs.\ Firenzei kereskedőtársaságok i. m. 195. 131 Ugyan megemlít „hosszabb távon" megtelepedő firenzei üzletembereket a munkában, de a 17 családra vonatkozó megjegyzése sem lehet reprezentatív értékű, hiszen a mintavétel során nem használt egzakt meghatározásokat, így nem tudjuk meg, mit ért „hosszabb távú megtelepedés" alatt, továbbá az adatbázisa nem tekinthető teljesnek még az eddig napvilágra került források tükrében sem. Ezen túlmenően olyan személyeket is említett, mint például Leonardo di Caccia Altovitit, akikről nem bizonyítható, hogy kereskedőként vagy hivatalviselőként tevékenykedtek, 1. Arany K.\ Siker és kudarc i. m. 487.
