Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
VALLÁSVÁLTÁS ÉS IDENTITÁS 27 öreg Bloch soha se tett volna«."162 Mondhatni hab volt a tortán, hogy a függetlenségi szellemű értelmiség újkonzervatív eszmékre fogékony táborához tartozó Ballagi a tudományos-egyetemi életben évtizedeken át aknamunkát folytatott a zsidó hitben minden kísértés dacára megmaradt Marczali Henrik ellen.163 „Marczaliban és Ballagiban két tudományos pólus áll szemben — írta az Egyenlőség 1913-ban —: az egyik a szabad kutató, a modern tudományos, a másik a múzeumokból is kisöpört kuli-történetírás."16 4 Az ellenérzés intenzitását jelzi, hogy Ballagi azon — a dualizmus idején egészen kis számú — politikusok közé tartozott, akik ellen az Egyenlőség a választásokkor aktívan igyekezett mobilizálni közönségét. 1905-ben a hetilap voltaképpen azért elevenítette fel a Vasárnapi Újság ügyét, hogy felhívja olvasóit: ne szavazzanak a főváros IX-X-ik választókörzetében Kossuth-párti programmal fellépő Ballagira. „Akiben csak a szikrája él a fajszeretetnek, a zsidó önérzetnek — írta a hetilap —, nem adhatja szavazatát ilyen emberre."16 5 A neológ értelmiség visszatérő kritikáját Ballagi Aladár részben persze hírnevének és közszereplésének köszönhette. Szterényi Bertalan jelentéktelen szereplő volt. A zsidóságot sértő kiszólásai ellenére a progresszív-liberális Jászi politikailag a neológ értelmiség felfogásához közel állt, lényegében velük egy oldalon. Ám ezen túlmenően Ballagi Aladár tevékenysége mintegy felkínálta személyét a renegátokról vallott tézis bizonyítására: „Antiszemita ő maga [ti. Ballagi Mór] nem volt, de pótolja ezt fia", írta az Egyenlőség Ballagi Aladár székfoglalóját követően, amellyel, vélte a hetilap szerkesztője, a történész „eleven illusztrációt" szolgáltatott a szüntelenül ismételt állításhoz: „ha a kitért maga nem is áll be zsidóverőnek, de ivadékai már antiszemiták".16 6 Összegzésként elmondható: a kitérés kérdésének horderejéhez és a vele foglalkozó írások mennyiségéhez képest, illetve a kitért zsidó roppant szigorú elvi megítélésén túl, a neológ értelmiség ritkán döntött egyesek nyilvános megbélyegzése mellett. Egyrészt valószínűleg nem volt különösebb kedve beszélni azon, megítélése szerint eleve becstelen volt hitsorsosairól, akik kitérésük bűnét kétszínűséggel, származásuk látványos megtagadásával, illetve antiszemitizmussal tetézték. Másrészt, amint azt a neológ értelmiség tudta, sőt „elrettentés" végett folyton hangsúlyozta, a kitért zsidókat a társadalom zöme továbbra is zsidóknak tekintette. Egyesek , jellemtelenségének" feltárása, nyilvános lejáratása ekképpen akaratlanul foltot ejthetett a hitüknél megmaradt zsi-162 Zempléni Árpád.-. Ballagi Mór ilyet nem tett volna. Egyenlőség, 1904. okt. 16. 2. Az Egyenlőség újságírógárdájában a neves költő volt az egyetlen nem zsidó, aki a hetilapnak évtizedeken át vissza-visszatérő szerzője volt. 163 Ballagi Aladár Marczali ellen folytatott, különböző botrányokkal tarkított küzdelme köztéma volt. L. Pázmány Péter Universitása. Világ, 1913. márc. 9. 13-14. Az egyetem rektoraként Ballagi 1919-ben kulcsszerepet játszott a munkásságát tekintve őt messze meghaladó Marczali félreállításában. L. Gunst Péter: Marczali Henrik. Bp., Akadémiai Kiadó, 1983. 181-182. Önéletrajzában Marczali több ízben megemlékezik Ballagiról, finom szarkazmussal és egyértelmű lenézéssel. L. Marczali Henrik-. Emlékeim. [1929-31.] Bp., Múlt és Jövő, 2000. 164 A Marcali-ügy. Egyenlőség, 1913. ápr. 13. Melléklet. 3. 165 Szabolcsi M.: Ballagi Aladár i. m. 5. Ballagi megnyerte a választást. Az 1906-os képviselőválasztásokon ugyanott újfent mandátumot nyert. 166 Zempléni A.: Ballagi Mór ilyet nem tett volna. Szerkesztői megjegyzés i. m. 1.
