Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
A FÖLDRAJZI MEGISMERÉS ÚTJAI EURÓPÁBAN 283 gus és a befejezés szerint Angliában született Mandeville lovag 1322-ben szállt tengerre, körbeutazta szinte az egész akkor ismert Földet, és több mint három évtizedes távollét után hazatérve határozta el, hogy papírra veti ismereteit. Mandeville könyve két részre tagolódik: egy szentföldi leírásra, valamint egy Ázsiáról és az Indiai-óceán szigeteiről készített beszámolóra. A szerző prológusban közzétett célja, személyes megjegyzései ellenére a könyv tulajdonképpen nem útleírás, hanem a 14. század földrajzi ismereteinek az összegzése. Részben saját tapasztalatai, részben más 13-14. századi utazók leírásai, részben klasszikus földrajzi munkák alapján rendszerezte mindazt, amit saját korában tudtak vagy tudni véltek az Európától távoli, nem is oly rég megismert tájakról. A franciául általában a Livre des merveilles du monde, vagyis a Világ csodáinak könyve címen ismert mű magában foglalja a kor földrajzi közhelyeinek szinte teljes tárházát. így India, Indonézia, Kína mellett részletesen ismerteti többek közt János pap országát, sőt, még a földi Paradicsomot is: igaz, ez utóbbi esetében beismeri, hogy személyesen nem járt ott, azonban azt állítja, másoktól hallott róla.138 János pap országának legendája a középkor legnépszerűbb földrajzi toposzai közé tartozott. A történet több forrásból eredt, valós történelmi alapját a muzulmán világon túli nesztoriánus, illetve etiópiai kopt keresztény közösségek léte jelentette.13 9 „János pap" neve a 12. század közepén, Freisingi Ottó Krónikájában bukkant fel először írásban: egy szíriai frank püspök elbeszélésére hivatkozva feljegyezte, hogy „sok évvel ezelőtt valami János király és pap, aki Perzsián és Arménián túl Kelet legszélén lakozott s népével együtt keresztény vala, persze nesztoriánus", a Háromkirályok leszármazottja, legyőzte a médeket és a perzsákat, és a jeruzsálemi egyház megsegítésére indult, de nem tudott átkelni a Tigrisen".140 A titokzatos János pap és országa felbukkant a kor szinte minden valamirevaló munkájában, megemlékezett róla Piano Carpini,14 1 a szokásos mértéktartásával Rubruk,14 2 részletesen Marco Polo, 143 de Károly francia király is, aki 1371-ben, orvosától kapta a kötetet, 1. Michel Sot - Jean-Patrice Boudet - Anita Guerreau-Jalabet: Histoire culturelle de la France. Paris 1997. 281. 138 Croisades et pèlerinages i. m. 1431. 139 A téma kutatásában alapvető: Jacqueline Pirenne: La légende du Prêtre Jean. Strasbourg 1992. — A legenda kialakulását, a kutatás legfontosabb eredményeit áttekinti: Delumeau, J. \ A paradicsom története i. m. 92-122. 140 Ottonis episcopi Frisingensis Chronica sive História de duabus civitatibus. Hrsg. Adolf Hofmeister. (MGH. Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum separatim editi 45.) Hannover 1912., magyarul 1. Freisingi Ottó krónikája. Bevezetéssel és magyarázó részletekkel ellátta Gombos F. Albin. (Középkori krónikások XII-XIV) Bp. 1912. 360-361. 141 Wyngaert, A.: Sinica Franciscana i. m. I. 59., Julianus barát i. m. 117. 142 „E havasok között egy síkságon élt egy nesztoriánus, nagy hatalmú pásztor, és ura a najmannak mondott népnek, mely nesztoriánus keresztény volt. Gürkán halálával ez a nesztoriánus megtette magát királynak, a nesztoriánusok János királynak nevezték, és tízszerte annyit híreszteltek róla, mint ami az igazság." (Et in quadam planicie inter illas alpes erat quidam nestorinus, pastor potens et dominus super pupulum qui dicebatur Naiman, qui erant christiani nestorini. Mortuo Coirchan, elevavit se ille nestorinus in Regem et vocabant eum nestoriani Regem Johannem, et plus dicebant de ipso in decuplo quam Veritas esset) — Wyngaert, A.: Sinica Franciscana i. m. I. 206., Julianus barát i. m. 243. 143 Marco Polo utazásai i. m. 114. skk., 129. skk., 200. skk.
