Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
280 CSUKOVITS ENIKŐ merészkedett be a birodalom területére. Piano Carpini munkája végén — „hogy némelyekben kétely ne támadjon, hogy valóban voltunk-e a tatároknál" — felsorolta mindazokat, akikkel útja során találkozott, és akik szükség esetén tanúsíthatják expedíciójának valóságos voltát. A népes tanúnévsorban itáliai származású konstantinápolyi kereskedőket is felsorolt, „akik a tatárokon keresztül jöttek Oroszországba, és Kijevben tartózkodtak", amikor Piano Carpini visszatért a tatárok földjéről: a név szerint említettek közt volt genovai, velencei és pisai kalmár is.12 1 Konstantinápolyi — vélhetőleg ugyancsak olasz — kereskedők tanácsa alapján állította össze úti poggyászát Rubruk is, akik tanácsaik alapján többször megtették már a Rubruk előtt álló utat.12 2 A velencei Polo fivérek — Nicoln és Matteo — nem az egyedüliek voltak tehát, akik szerencsét próbáltak a tatárok földjén, a nagykán udvarába azonban nyugati kereskedőként feltehetőleg elsőként ők jutottak el. Nevük azonban még csak nem is elsőségük miatt maradt fenn mindmáig, hanem azért, mert utazásaikról Nicolö fia, Marco 1298-ban, Genovában raboskodva, részletes és máig olvasott beszámolót mondott tollba cellatársának.123 A két Polo fivér 1260-ban, Konstantinápolyból indult el az első keleti utazásra, s egy követséghez csatlakozva utazták be a birodalmat, s jutottak el Kubilaj nagykán udvarába. Egy évtized múltán, 1269-ben a kán követeiként tértek vissza, akik Kubilaj üzenetét hozták a pápának: a kán száz tanult embert kért, valamint olajat a Szent Sír feletti lámpából. Mivel hazatérésükkor a pápai trón épp üresedésben volt, csak két év múlva indultak vissza, a frissen megválasztott X. Gergely pápa leveleivel és a kért szent olajjal, de tanult emberek nélkül; a velük küldött domonkos barátok ugyanis a veszélyek miatt Örményországban visszafordultak. Útjukra azonban magukkal vitték Nicolö fiát, az ekkor tizenöt éves Marcót. Útjuk — melynek során átutaztak Örményországon, Grúzián, Perzsián, átkeltek a Pamír-fennsíkon, a Takla-Makán sivatagon — több mint három évet vett igénybe. 1275-re értek Sangtuba, a kán nyári palotájába. Az utazás alatt Marco felnőtté vált, s megérkezésük után gyorsan elnyerte a kán bizalmát. Számos megbízást kapott, melyek elvégzése gyakori utazással járt együtt, így urá képviseletében biztonságban járhatta be Ázsia különböző tájait. Marco Pólót lenyűgözte a nagykán személyisége és hatalma, udvara és birodalma. „0 a világ leghatalmasabb embere, akár haderejét, országát vagy kincsét tekintjük, és a régi királyok között nincs egyetlen, akinek úgy engedelmeskedtek volna, mint neki" — olvashatjuk a kánról és udvaráról szóló rész bevezető soraiban.124 Nála nyomát sem találni a néhány évtizeddel korábbi utazók tudósításaiban még jól érzékelhető zsigeri félelemnek. Elismeréséből nem csupán a kínai szokásokat, műveltséget elsajátító, a nomád hagyományoktól már 121 Wyngaert, A.: Sinica Franciscana i. m. I. 129., Julianus barát i. m. 183. 122 Wyngaert, A.: Sinica Franciscana i. m. I. 166., Julianus barát i. m. 205. 123 Marco Polo utazásainak olasz nyelvű kritikai kiadását 1. Marco Polo: Il Milione. Prima edizione integrale a cura di Luigi Foscolo Benedetto. Firenze 1928., magyar fordítása több kiadásban is megjelent, az utolsó: Marco Polo utazásai. Bp. 2003. 124 . Az általam használt fordítás: Marco Polo utazásai. Fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Vajda Endre. Bp. 1984. 141.
