Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
260 CSUKOVITS ENIKŐ bonnak, az ókor egyik legnagyobb geográfusának azonban ma is sokak fülében ismerősen cseng a neve. Geógraphika című munkája, amelyet a Kr. e. 1. században írt, és amely szerencsésen átvészelte az évszázadok viharait, magában foglalja a Föld mindazon lakott részeinek leírását, amelyet életében — azaz Augustus császár korában — a görögök és rómaiak ismerhettek. A művelt és jómódú családból származó Sztrabón a rómaikat uraló Pontoson nőtt fel, ahol gondos neveltetésben részesült. Földrajzi ismereteit részben tanulmányai folyamán sajátította el, részben azonban utazásai alatt: személyes tapasztalatok hosszú során tett szert rájuk. A kor, amelyben élt, kedvezett az utazásnak. A római birodalom egyre nagyobb területre terjesztette ki a fennhatóságát, ahol a római fegyverek, úthálózat és igazgatás viszonylagos biztonságot teremtettek. „A rómaiak és a parthusok uralmának a kiterjedése [...] a most élő nemzedékeknek e téren való ismereteit nagyon sokkal gyarapította, amint [...] Alexandras hadjáratai az utána következő nemzedékét" — írta Sztrabón is a Geógraphikában.23 A gondolat akkoriban része volt a római közgondolkodásnak: Augustus a birodalom kiterjedésének szemléltetésére a Mars-mezőn hatalmas térképet helyeztetett el.24 Sztrabón, mintegy e térképet részletezve, 17 könyvben foglalta össze tudását; az általános első és második könyv után a harmadik, Ibériát tárgyaló könyvvel kezdődik a részletes leírások sora. Észak- és Kelet-Európa például a hetedik, Ázsia a tizenegyedik, Egyiptom az utolsó könyvben kapott helyet. A ma is imponáló monográfia az egykorú görög tudomány eredményeit és a szerző saját tapasztalatait összegezve az akkor ismert egész világ leírását tartalmazza: népek, tájak, országok, városok eredetét, elhelyezkedését, történetét, szokásait.2 5 A szöveg az ismert területek esetében aggályosan pontos, a távoli vidékeknél azonban sokszor meseszerű — a másoktól átvett, de hihetetlennek tűnő történeteknél, jellemzéseknél azonban általában Sztrabón is hangot ad kételkedésének: például az amazonok országáról leírta mindazt, amit megtudott, mindezt azonban jórészt mesének, hiedelemnek tekintette. „Mert ki hihetné azt el, hogy egy asszonyi sereg vagy város vagy törzs bármikor is létezhetett férfiak nélkül?" — írta.2 0 Kritikával fogadta Nearkhos ázsiai beszámolóját is, aki „a meseszerű dolgokba nagyon is belekeveredve öt és három arasz hosszúságú emberekről beszél, akik közül némelyeknek nincs orruk, csak két légzőlyuk van a 23 Uo. 52. 24 A térkép nagy tekintélyre tett szert, idősebb Plinius naturalisa — ismertetését 1. a továbbiakban — is nagy tisztelettel említi. 25 „Annak, aki meg akar próbálkozni a földleírással, sok természettudományi és matematikai föltevést kell igaznak elfogadnia és azok értelme és hitele szerint kell további kutatásait irányítania" — Strabón: Geógraphika i. m. 144.; „Elő fogom adni azt, amit részint magam tapasztaltam a szárazon és tengeren jártamban, részint azt, amiben hitelt adtam azoknak, akik ezekről beszéltek vagy írtak. Jártam nyugat felé Armeniától egészen a Sardinia körül fekvő tyrrhéni vidékig, dél felé az aithiopiai határokig; a többi földrajzíró között egyetlenegy sincs, aki az említett távolságoknál többet járt volna be [...]" —- uo. 151. 26 Strabón: Geógraphika i. m. 537. — Kritikája gyakran sajátos, de a kor tudásának és gondolkodásmódjának megismeréséhez esetenként több segítséget nyújt, mint munkájának kommentármentes leíró részei.