Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
A FÖLDRAJZI MEGISMERÉS ÚTJAI EURÓPÁBAN 261 szájuk fölött [...] Hasonlóak a fülükön alvókról, a vad emberekről és egyéb csodás dolgokról szóló mesék [...]".2 7 Sztrabón egyszerű, keresetlen stílusban írta művét, amely ennek ellenére ma már nem könnyű olvasmány. Ismeretlen néptörzsek, nehezen azonosítható földrajzi nevek változtatják sokszor szinte akadályfutássá az olvasást. „A pannóniai néptörzsek a következők: breukosok, andizétiosok, ditiónok, peirusták, mazaiosok és daisitiaták [...]" - írta például a magyar olvasó számára elvben valamelyest ismerős Pannóniáról.2 8 Az ismeretlen neveket azonban mégsem célszerű átugorni: Sztrabónnak olyan hatalmas volt a tekintélye akár a közvetlen, akár a késői követői körében, hogy az általa említett népek, helyek évszázadokkal később is visszatérő vendéggé váltak az őt követő földrajzi tárgyú munkákban.2 9 Latin nyelven az első földrajzi munkát Pomponius Mela írta, az 1. század közepén, feltehetőleg Claudius császár uralkodása idején.3" A hispániai származású, a művéből kiolvasható minimális személyes információkon tűi ismeretlen szerző három könyvből álló összefoglalásában kora ismeretanyagának legteljesebb áttekintését adta. A De chronographia (vagy De situ orbis) címen ismert mű az ismert világ leírását tartalmazta: a bevezetés után — amely leszögezte, hogy a Föld gömb alakú, és a mindenség középpontja —, röviden áttekinti a Földet és annak részeit, majd az Atlanti-óceántól indulva, mintegy körülhajózva a Földközi-tengert, majd a Fekete-tengert, a szerző leírja a három ismert földrészt: Európát, Ázsiát és Afrikát. Az ismertetés Mauritánia partjainál indul, és először nem Európát, hanem Észak-Afrika partvidékét ismerteti. Ázsia Pomponius Mela számára Egyiptomnál kezdődik, és a meótiszi partoknál ér véget. Európa a második és a harmadik könyvben kerül sorra. A képzelt utazás ezúttal Szkítiától indul, és Trákián, Macedónián, Görögországon keresztül éri el Itáliát, majd Galliát és Hispániát. A második könyvet a Földközi-tenger szigeteinek leírása zárja. A harmadik könyvben a kontinens északi részét ismerteti, a szerző ezúttal Hispániából tart Szkítia felé, végül munkáját a kimaradt területek, az egyes kontinensek peremvidékeinek leírása zárja, Britanniától az Indiai-óceánon át egészen a könyv kiindulópontjául szolgáló Mauritánia partjaiig. Leírása, amely javarészt korábbi munkák egyszerű kivonata, ma már szinte teljesen ismeretlen, de évszázadokon át a földrajz meghatározó művei közt tartották számon. A De chronographia egyik jellegzetessége, hogy elsősorban a partvidékekről ad részletes leírást, a szárazföldek belső területeit csupán felszínesen érinti, sőt Európa és Ázsia belsejéről szinte semmit nem mond. Szövege meglehetősen száraz, amelyet időnként csodálatos dolgok elmesélésével élénkített: nála is szerepelnek az amazonok, akik a szkítákon túl laktak, és egyéb képzelet-szülte népek: így például a trogloditák, akiknek nem volt nyelvük, be-27 Strabón: Geógraphika i. m. 739. skk. 28 Uo.. 330. 29 Például Antonio Bonfininél, 1. Kulcsár Péter: Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése. (Humanizmus és reformáció 1.) Bp. 1973. 9-27. 30 Adamik T. \ Római irodalom i. m. 84-86.
