Századok – 2010
KRÓNIKA - † Gergely Jenő, 1944-2009. (Balogh Margit)
KRÓNIKA 249 gozati témákat ötölt ki, sokunknak olyat, amit szakdolgozatból egyetemi doktorivá, onnan kandidátusi vagy PhD értekezéssé izmosíthattunk. Egyengette utunkat, de nem erőltette ránk véleményét, hagyott minket kibontakozni. Nem voltak kiválasztottjai, csak tanítványai sokasága. Vagy inkább mindannyian kiválasztottnak érezhettük magunkat? Az arra fogékonyaknak igazi szárnyakat tudott adni, a lustábbakat meg humorral vagy egy őszinte beszélgetéssel irányította máshová. Kiváltság volt a disszertánsának lenni. Magát adta a tanórákon és azokon kívül. Kedvesen, közvetlenül, segítőkészen. Hiteles, ízig-vérig tanárember volt. És mélységesen kötelességtudó. Krónikás tanítványai egy esetről tudnak, amikor nem maradt el ugyan az órája, de félidőben elsietett azzal, hogy mindjárt jön. S vissza is jött. Negyven perc múlva... - azalatt megszületett egyetlen fia, Gábor. Mindig erre intett: nem az a legfontosabb, hogy hány cikked van, hanem hogy vannak-e tanítványaid, akik továbbviszik a gondolataidat. Nem terhes munkaként, hanem szórakoztató hivatásként élte meg az oktatást. Márai Sándor írja egy helyütt, hogy nem lehetséges öröm nélkül élni. Gergely Jenőnek az oktatás, a kutatás és az írás hármasa maradéktalan örömet adott. Ha egy témára rátalált, buldog módjára kutatta hozzá az anyagot - még tekintélyes professzorként is rendszeresen járt levéltárba, nem bízta „négerekre" az adatgyűjtést. Az önálló tudományos munkával az egyetemi diákkörben ismerkedett meg. Pályáját, témaválasztását két, ma már alig emlegetett tanára befolyásolta. Az egyik Zsigmond László volt, az 1949-ben Kossuth-díjjal kitüntetett tanszékvezető professzor, akinek a pápai szociális enciklikákkal foglalkozó speciális kollégiumai keltették fel érdeklődését a katolikus egyház társadalomújító tanai és az azokból sarjadó szociális mozgalmak iránt. (Volt diáktársa szerint „Gergely Jenő olyan lenyűgöző ismeretanyaggal és vitakészséggel kapcsolódott be a szeminárium munkájába, amivel nemcsak diáktársait, hanem tanárát is lenyűgözte. Kevés ilyen felkészültségű egyetemista volt.") A másik ösztönzést a somogyi szegénysorból a fényes szellők nemzedéke tagjaként a fővárosba érkezett, tudását autodidakta módon megszerzett Szakács Kálmán agrártörténész adta, ő inspirálta a keresztényszocializmus, a kereszténydemokrácia akkor még érintetlen, sőt tabunak számító kutatására. E kettős hatás és annak felismerése, hogy a keresztényszocializmus, a politikai katolicizmus, az ezeken alapuló mozgalmak nem érthetők az egyetemes katolikus egyház történetének valamilyen szintű ismerete nélkül, végül elvezették az egyháztörténet kutatása és művelése felé. 1969-ben védte meg bölcsészdoktori disszertációját A keresztényszocializmus Magyarországon a forradalmak és az ellenforradalom idején 1918-1922 címmel. Ez a munkája hozta meg a tudósi elismerést és ezt fejlesztette tovább 1974-ben kandidátusi értekezéssé, amelynek címe A keresztényszocializmus Magyarországon 1903-1923 volt. 1991-ben a tudományos minősítési grádicsok harmadik szakaszát is abszolválta: A keresztényszocializmus Magyarországon 1924-1944 című munkájával elnyerte a történelemtudományok doktora címet. Gergely Jenő értelmezése, amely a magyar keresztényszocializmus súlyát és jelentőségét a katolikus egyház pozíciójával és befolyásával hozta összefüggésbe, önmagában is megállja helyét, de értelmezését a nemzetközi egybevetés is alátámasztja (a politikai katolicizmus, a hierarchia sajátos önvédelme ott jelentkezett, ahol a liberális állam defenzívába szorította a katolikus egyházat, mint
