Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Balogh Margit: A magyar katolikus püspöki kar tanácskozásai 1949-1965 között. Dokumentumok I—II. kötet (Ism.: † Gergely Jenő

239 TÖRTÉNETI IRODALOM szervezői eredményeivel igazolta tehetségét, elismerést érdemlő szorgalmát, munkabírását. Az egyháztörténeten belül fő kutatási területe az 1945 utáni katolikus egyház, katolikus (keresztény) szervezetek és mozgalmak, illetve az egyházpolitika terrénuma. Balogh Margitot már koránál fogva sem kötik a múlt rossz beidegződései és sommás ítéletei, de nem vezetik apologetikus indulatok vagy elkötelezettségek sem, hanem felismerve az egyházak és a vallás történeti jelentőségét, a nemzeti történelembe (annak számos szegmensébe: a politika-, társadalom-, művelődés és a gazdaságtörténet) illesztve kutatja és dolgozza fel sokoldalú témáit. Szinte minden egyes vállalkozása az 1945 utáni magyar történelem egy-egy ma már kínosnak nevezhető fehér foltjának eltüntetését eredményezte, amint az alábbiakban elbírálandó legújabb, minden bizonnyal kézikönyvként használatos, nagy formátumú műve is. A szakma korán felismerte a püspöki konferenciák jegyzőkönyveinek forrásértékét. A magyarországi katolikus egyház ordinariusainak grémiuma — még mielőtt a kánonok a püspökök tanácskozásainak, konferenciáinak joghatóságát szabályozták volna —, meghatározó szerepet töltött be a hazai egyházat kollektíven .érintő kérdések megbeszélése és az idevágó állásfoglalások, határozatok meghozatala terén. Különösen érvényes ez az állam és az egyház viszonyának, az egyházpolitikának a tekintetében. E tanácskozások koraújkorig visszanyúló előzményei után, 1848-tól váltak rendszeressé a püspökkari konferenciák. Ameddig ezek jegyzőkönyveit szabályszerűen, az elhangzottakat hűen visszaadó módon vezették (majd később minden ordinariusnak nyomtatott formában is rendelkezésére bocsátották), ugyanolyan fontosságúak voltak az egyház életében, mint az állam, a kormányzat történetében a minisztertanácsi jegyzőkönyvek. Amikor az 1940-es évek végétől a kormányüléseken készült jegyzőkönyvek is formálisak lettek, úgy váltak ugyancsak semmitmondóvá a gyakori püspöki konferenciákon nem egyszer hevenyészett formában rögzített jegyzőkönyvek is, vagy akár ezek készítése el is maradt. A kétkötetes, majdnem másfél ezer oldalt kitevő dokumentumközlése szerves folytatása a magyar katolikus püspöki kar tanácskozásainak korábbi jegyzőkönyveit publikáló kiadványoknak. Még a rendszerváltozás előtt, az 1980-as évek közepén tettünk kísérletet arra, hogy publikáljuk az 1919-1945 között tartott püspökkari konferenciák szerencsére hiánytalanul fennmaradt jegyzőkönyveit. IA püspöki kar tanácskozásai 1919-1944. A magyar katolikus püspökök konferenciáinak jegyzőkönyveiből 1919-1944. Szerkesztette és válogatta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a függeléket összeállította Gergely Jenő. Gondolat, Budapest, 1984.) (Ezeket annak idején alkalmanként változóan 55-60 nyomtatott példányban küldték szét az ordinariusoknak. így elvileg nemcsak az Esztergomi Prímási Levéltárban, hanem valamennyi egyházmegyei levéltárban is meg kellene lenniük. Meglepő módon a Magyar Országos Levéltár könyvtárában egybekötve ugyancsak hiánytalanul hozzáférhetők ezek a jegyzőkönyvek.) A túl nagy terjedelemre hivatkozva, de valószínűleg egyházpolitikai megfontolásokból kiindulva, az elkészült kézirat teljes közlésére nem nyílt lehetőségünk. Kényszerű megoldásként elfogadtuk a konferenciák napirendi pontjai közötti szelekció érvényesítését, és a történetileg, elsősorban egyházpolitikailag fontosnak vélt napirendi pontokat, továbbá a közös pásztorleveleket tudtuk publikálni. Forrásközlésünknél igyekeztünk eleget tenni a szakmai követelményeknek. A kötet elé kellő tájékoztatást adó bevezető tanulmányt írtunk, a dokumentumokhoz pedig nélkülözhetetlen lábjegyzeteket fűztünk. Egyes jegyzőkönyveket teljes terjedelemben közöltünk, a válogatásban pedig mindig a teljes napirendi pontokat publikáltuk. 1992-ben Adriányi Gábor, a Bonni Egyetem egyháztörténeti tanszékének tanszékvezető professzora tette lehetővé, hogy az általa gondozott Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae sorozat XII-XIII. köteteként megjelenhetett az 1919-1944 közötti püspöki tanácskozások jegyzőkönyveinek teljes, szöveghű kiadása. A nagyszabású forráskiadvány szerkesztője és gondozója Beke Margit, az Esztergomi Prímási Levéltár akkori igazgatója volt. A jegyzőkönyvek elé a püspöki tanácskozások történetét bemutató tanulmányt írt, ami segíti elhelyezésüket a korabeli köztörténetben. [A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919-1944. között. A bevezető tanulmányt írta és szerkesztette: Beke Margit. Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae XII-XIll. Sorozatszerkesztő: Adriányi Gábor. Auróra Könyvek, München-Budapest, 1992.] Mindszenty bíboros érsek, hercegprímás munkásságát mára már könyvtárnyi, igaz, hogy vegyes színvonalú irodalom tárgyalja, de nem mondható gazdagnak a korszakkal, az 1945-1948 közötti évek egyháztörténetével foglalkozó, objektív forrásokra támaszkodó, időtállónak bizonyuló könyvészeti anyag. Beke Margit vállalkozott arra, hogy a Dissertationes XIV köteteként közzétegye az 1945-1948 közötti évek püspökkari konferenciáinak jegyzőkönyveit, amelyek egzakt forrásoknak tekinthetők Mindszenty bíborossal kapcsolatban is. [A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei